Szíjbőr
A gép-Sz. gyártása a talpbőrgyártással sok tekintetben
azonos. A Sz. gyártására erős, vastag marhabőröket választanak, miután a Sz.
rendkivüli igénybevételnek van kitéve, ugy hogy csakis kitünő nyersanyagból
tudnak megfelelő gyártmányt előállítani. A nyers bőrök a következő műveleteken
mennek keresztül: meszezés, szőrtelenítés, áztatás, galambganajban való
pácolás, friss és gyenge (p. fenyőfa-) cserlében való előcserzés, később
erősebb (fenyőfa- v. tölgyfa-) cserlében való cserzés és ültetés (tölgyfacserrel,
esetleg valoneával, gubaccsal), mosás. A bőröket, ha az ültető gödröket
elhagyták, a farktól a fejig kétfelé vágják. ezeket a bőröket most különböző
olyan műveleteknek vetik alá, amelyek által megtisztulnak, megpuhulnak és a
zsíradék felvételére alkalmassá lesznek. A bezsírozás vagy olajozás szükséges,
mivel a bőr ez által ruganyosságban, szilárdságban, ellentállóképességében
nyer, egyúttal súlyosabb is lesz. Erre a célra faggyut és halzsírt használnak.
Jelenleg általános szokásba jött a bezsírozásnak az a módja, melyet forró
beitatásnak (Einbrennen) neveznek, amelynél a bőrt forró, azaz 60-65° meleg
faggyuval itatják. Miután a Sz.-öktől a legnagyobb szilárdságot kivánják, azért
e bőrfaj készítéséhez többnyire csak a bőr u. n. croupon-ját, azaz az állat
hátáról való legerősebb bőrt használják. A croupont rendszerint a második
ültetés után szokták kivágni. A Sz.-ökhöz tartozik még a varró-Sz. (irhás vagy
timsós bőr) és a zsíradékkal cserzett bőr egy neme, valamint az u. n. koronabőr
(crownbőr), azaz a timsós bár- és zsíradékkal cserzett bőr-eljárásoknak
kombinációja révén előállított bőr.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|