Szíkfű
székfű, pipitér, anyafű, méhfű, anyaméhfű, kamilla (növ.,
Matricaria Chamomilla L.), több, vagy 50 fajtestvérével mint a fészkesek
(Compositae) neme, füves, 15-20 cm., csoportos szárán ismételten szárnyas
osztásu levelekkel, néhány bogernyős fészkes virágzattal. Az egyes fészek
szélső, sugaras virágai nyelvesek és fehérek, a belsők pedig csövesek és
aranysárgák, fölkúposodó üreges vackon ülnek és almaillatuak (görög neve:
Chamaimelon a. m. apró alma). Az ó-világ északi mérsékelt övének polgára.
Észak-Amerikában, Dél-Afrikában és Ausztráliában elhurcolással és vetéssel
telepedett meg. Mint belső és külső orvosszer kivált olajáért a házi
használatban nagyon népszerü. Más a maruta v. büdös Sz. (Cotula foetida Cass.),
a kerti Sz. (Pyrethrum Partherium Sm.), valamint a nemes, egyiptomi, olasz v.
római Sz. (mátrafű, Anthemis nobilis L.). V. ö. Borbás, a Sz. nevei
(Természettud. Közl. 1895). L. Álszíkfű, Anyafű és Montika.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|