Szikion

(Sicyon, azaz uborkavidék, a mitikus időben állítólag Mekone, azaz mákvidék), régi görög város a Peloponnezus északi tengerpartján, termékeny vidéken, Korintus és Achája között; eleinte jóniak lakták, később az u. n. dóriai vándorlás alkalmából dórok vándoroltak be, azonban később megint a jóniai elem vergődött túlsúlyra. Miután a spártaiak ezt a dinasztiát megbuktatták, Sz., ugyan politikai jelentőség nélkül, leginkább a virágzó ipara és művészete által tünt ki. Polykletos a szobrász, Pausias a festő Sz.-ból származtak. Demetrius Poliorketes elfoglalta a várost és kényszerítette a lakosokat az alsó város elhagyására s az új városnak a fensíkon való felépítésére. Az új város tekintélyét emelte Aratos (l. o.). Korintus elpusztítása után a rómaiak eleinte kedveztek Sz.-nak; M. Aemilius Scaurus azonban műkincseitől megfosztotta. A Kr. u. II. sz.-ban még számos temploma és nyilvános épülete volt meg. A város romjai a mai Vaziliko falu mellett fekszenek. A szinház alapjait 1887. amerikaiak kiásták. V. ö. Curtius, Peloponnesos (2 köt., Gotha 1852).

Forrás: Pallas Nagylexikon