Szikszai Fabricius
(Kovács) Balázs (Basilius), ref. teologus, szül. Szikszón
1530 körül, megh. Sárospatakon 1576. Szikszón, Sárospatakon, 1589 táján Kassán
tanult, majd miután bizonyos időt Nagy-Idán iskolamesteri, majd nevelői
állásban töltött, 1553. Bártfára ment Stöckel Lénárdot hallgatni. 1555. tanító
lett Sajó-Szentpéteren, honnan két év mulva külföldre ment, s 1558 okt. 15. a
vittenbergai egyetem hallgatói közé lépett. Itt 1559. a magyar tanulók
coetusának szeniorává választatott s csak 1561. tért vissza hazájába. Miután
kevés ideig a Mágocsi-család körében időzött, Sárospatakra hivták az iskola
igazgatójának; részt vett ez évben a tarcali zsinaton is. 1564 tavaszán hasonló
minőségben Kolozsvárra ment, ahonnan azonban az unitáriussá lett Dávid
Ferenccel való viszálykodás elől Sárospatakra tért ivssza. Ám az unitárizmus
ellen azután se szünt meg harcolni, ugy élőszóval a kassai zsinaton, mint
tollal Egri Lukács ellen irt művében. Munkái: Rrefutatio argumentorum Lucae
Agriensis (hely n. 1568); Nomenclatura seu dictionarium latino-ungaricum (Pesti
Gáspár sárospataki tanár adta ki, Debrecen 1590. Összesen hét kiadása
ismeretes). Előszót és üdvözlő verset irt Bonfinius Historia inclyti Matthiae
Hunyadis c. művének Heltai által sajtó alá rendezett 1565. évi kiadásához. Több
más alkalmi beszéde és verse is maradt fenn.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|