Szikszay
György, ref. lelkész, szül. Békésen 1738 márc. 21., megh.
Debrecenben 1803 jun. 30. Tanulmányait szülővárosában, Hódmező-Vásárhelyen és
Debrecenben végezte, hol azok befejezte után köztanítóságot is viselt, mit 1762
őszén külföldre menvén, 1763 febr. 19. a baseli egyetemre iratkozott be. Miután
még az utrechti egyetem hallgatója is volt, 1764. tért vissza hazájába, hol
1765 tavaszán makói lelkész lett. 1787. a debreceni egyház hivta meg ispotályi
papnak, míg 1792. belvárosi pappá választotta. Mint ilyet a debreceni
egyházmegye 1795. esperessé választotta. Irói működéséről nevezetes. Ker.
tanítások és imádságok (Pozsony 1786) c. imakönyve ma is legkedveltebb
olvasmánya a magyar ref. népnek s összesen mintegy husz kiadásban (még 1890.
is) jelent meg. Egyéb művei: Egynehány prédikációk (Pozsony 1787); Martyrok
oszlopa (u. o. 1789); Közönséges lelki áldozatok (templomi imakönyv, u. o.
1795, 4. kiad., 2 köt., Pest 1820-21); A természeti és ker. vallás (u. o. 1799,
2. kiad. u. o. 1804); Biblia szövétneke (I. kötet, Szeged 1814); Biblia
győzedelme (u. o. 1824).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|