Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szilassy... ----

Magyar Magyar Német Német
Szilassy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szilassy

(szilasi és pilisi), régi nemesi család, melynek György nevet viselő előde, Vince testvérével, ki 1455-75. váci püspök volt, hű szolgálataiért V. László királytól Pándot és Pilist Pest vármegyében kapta királyi adományul, e Györgynek fia Balázs pedig Losonc-Tugárt Nógrád vármegyében Mátyás kiráyltól. A család Pándot és Tugárt maig is birja. A maradékok közül II. András 1684. Heves, 1689. Nógrád vármegye alispánja volt. I. Adámnak a családot fentartó s terjesztő fiai voltak II. Ádám (1755) s I. János. Amannak Szántói szabó Mária nejétől fia lett a magasb méltóságra jutott József koronaőr (l. o.); emennek pedig Szemere Máriától fia II. János, ki Fáy Krisztinával nemzette Lászlót (meghalt 1852.), a kecskeméti ref. egyházemgye főgondnokát, István, későbben pestvármegyei főszolgabiró s alispán atyját. - József koronaőrnek fiai voltak: II. József 1835-től helytartói tanácsos, az 1846-iki erdélyi országgyülésen kir. hivatalos, első neje Rhédey-leány lévén; Ferenc, gömörvármegyei alispán s országgyülési képviselő (szül. 1793 jun. 8., megh. 1841.) és György pestvármegyei főbiró 1836-41., majd alispán, jeles gazda, kertész és gyümölcstenyésztő. II. Józsefnek, Ferencnek s Györgynek számos gyermeke maradt, és pedig Józsefnek második nejétől Freyburg Paulinától Aladár, a pénzügyi s jelenleg a közigazgatási főbiróság tagja s a reform. egyház buzgó és lelkes munkása.

1. Sz.(szilasi és pilisi) József, koronaőr, született Losonc-Tugáron 1755 márc. 8-án, meghalt 1837 jul. 2-án. Tanulmányait a losonci, pozsonyi és sárospataki iskolákban bevégezvén, jogi gyakorlatát, mint patvarista, 1774-ben Nógrád vármegyében az akkori főszolgabiró, a nagy emlékezetü ócsai Balogh Péter bölcs vezérlése alatt kezdvén meg s 1776-ban Ambrózy György nevezetes táblai ügyvéd oldalán folytatván, 1778. az ügyvédi vizsgálatot s esküt letette s 1780 szept.-ig táblai perek előmozdításában dolgozott. Hivatalos pályáját Nógrád vármegyében kezdte meg mint alszolgabiró, azután főjegyző, majd 1795. a kir. táblához biróvá, s ott folytonos előhaladásban, már két év mulva országbirói, azután nádori itélőmesterré neveztetvén, 1819 novemberig 24 éven át szolgált, hat rendbeli országgyülésen több fontos országos küldöttségben részt vett. 1819. nyugalmasabb irói hivatalra, a hétszemélyes táblához mozdíttatott elő, azután pedig 1824. Zemplén s 1828. Torna vármegyék kormányzásával bizatott meg mint főispán. Hűséges szolgálatai jutalmául 1804. losonctugári birtokára új királyi adománylevelet s vásártartási kiváltságot kapott; országos kitüntetésül pedig a Szt.-István-rendet s a belső titkos tanácsosi méltóságot nyerte s az 1832-36-iki országgyülésen koronaőrré is váalsztatván, országbáróságra emelkedett. A ref. egyház buzgó szolgáaltában már 1810-től kezdve egészen haláláig a dunántúli ev. ref. egyházkerület főgondnokságát vislete és hitsorsosai előtt köztiszteletben állott. V. ö. Erdélyi Hiradó (1836, II. 20. sz.); Hazai s Külföldi Tudósítások (1836, II. 2., 18. sz.); Regélő (1836, 54. sz.).

2. Sz. Zoltán (szentiváni), gazdasági iró, szül. Léván (Bars) 1864 máj. 9., hol atyja földbirtokos és főszolgabiró volt. Iskoláit szülőhelyén és Nagyszombatban végezte. Érettségi vizsgálata után a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója lett s ott végbizonyítványát 1884. nyerte el, mire gazdasági segédtiszti állást foglalt el, de már 1885 ápr. 1. a magyaróvári gazdasági akadémián ösztöndíjas gazdasági segéddé, 1886. pedig u. o. a növénytermelési tanszék mellé tanársegéddé neveztetett ki. 1887. állásának megtartása mellett a mosonvármegyei gazdasági egyesület titkárává választatott meg. 1889. kormánysegéllyel Német-, Angol- és Franciaországban hosszabb tanulmányi utazást tett. 1892. az országos magyar gazdasági egyesület ügyvezető titkárává választatván meg, Budapestre költözött. E minőségben az 1893-ik év végéig működött, mire szerkesztő-titkár lett s azóta a Köztelek köz- és mezőgazdasági szaklap szerkesztője. 1892. az országos magyar gazdasági egyesület megbizásából a filippopoli bolgár nemzeti kiállítás alkalmából Bulgáriában, 1893. pedig ugyancsak az egyesület, valamint a kormány segélyével a chicagói kiállítás alklamából Észak-Amerikában félévre terjedő tanulmányi utazást tett. 1895. a III. országos gazdasági kongresszus szervezésében mint egyik titkára, 1896. az ezredéves kiállítás rendezésében mint a gazdasági szakoktatás és kisérletezés, valamint a juhok kiállításának csoportbiztosa vett tevékeny részt, mely működésének elismeréséül a Ferenc-József-rend lovagkeresztjével tüntettetett ki. Művei: Fűféle takarmánynövények termesztése (Budapest 1892); A filippopoli kiállítás és Bulgária mezőgazdasági viszonyai (u. o. 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is