Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szilasy... ----

Magyar Magyar Német Német
Szilasy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szilasy

János, filozofiai és pedagogiai iró, kanonok, Szül. Bögötén (Vas) 1795 jan. 7., megh. 1859 nov. 4. Tanult Szombathelyen, Sopronban s azután a szombathelyi püspökmegyei növendékpapok közé felvétetvén, Pesten, hol 1817. nyert doktori oklevelet, s 1818. lett misés pap, e közben elsajátította a francia, olasz, görög, zsidó, arab, szír nyelveket, melyekben bámulatos előmenetelt tett, s közben a zenészetben is gyakorolta magát. 1819. tanulmányi felügyelővé lett a szombathelyi püspöki szemináriumban, s csakhamar ugyanott a keresztény erkölcstan, lelkipásztorkodás és neveléstudomány tanárává, és mindeme tantárgyakat kidolgozta (latin nyelven) tanítványai számára. 1824. a szombathelyi püspöki szentszék közbirájává nevezték. 1830 nov. 17. lett a m. tud. akadémia vidéki rendes tagja. 1835. Pestre hivták a lelkipásztorkodás tudományának királyi egyetemi tanszékére, 1851. azonban nagyváradi kanonokká neveztetvén ki, oda tette át lakását. 1827. adta ki kétkötetes nagy munkáját: A nevelés tudományát (Buda); 1840. a Lelkipásztorságot, melyet a pesti teologiai kar megkoszoruzott. Az akadémiában becses értekezéseket olvasott filozofiai tárgyakról (Az ember iránya, Óhajtások a filozofiára nézve hazánkban, Küzdelem és tájékozás a filozofiában, Miként lehetne a nevelést hazánkban előmozdítani s nemzetiebbé tenni?). Az akadémia filozofiai műszótárának kidolgozásában sokat fáradozott; a Religio és Nevelés katolikus eghyázi folyóiratban több jeles magyar, a Fasciculi Ecclesiasticiben pedig latin értkezést adott ki. Tudományos szempontból több ízben tett utazásokat. 1833. Olaszország nagy részét, 1839. Stíriát, 1842. és 1843. Ausztriát, Bajorországot s Dél-Németországot, 1844. Észak-Németországot s annak egyetemeit, Berlint, Drezdát, Lipcsét, Göttingát, Jenát, Hamburgot, 1845. végre Angol- és Franciaországot gondos figyelemmel különféle irányokban beutazta s ismereteit nagy mértékben gazdagította. Utolsó jeles munkája volt: Filozofiai tanulmányai (Pest 1856, a szerző arcképével s Toldy Ferenc által irt életrajzával). V. ö. Magyar Akadémiai Almanach (1863); Budapesti Hirlap (1859, 265. sz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is