Szilo

Sziloé, sziloam vagy Sziloa (héb., a. m. küldetés, áramlat), az ókori Jeruzsálemben (l. o.) egy vagy több tónak, s egy belőlük fakadó, de csak időnkint felbugyogó forrásnak neve. A tavak a templomhegy aljában voltak, a forrást pedig Gihonnak hivták, mely elnevezés egy mocsárhoz fűződve mai napig megmaradt (l. Jeruzsálem térképét). Keresztények, zsidók és moszlimek egyaránt tiszteletben tartották a Sz.-forrást. A XVII. század óta ezt a nevet a Kefr-el-Silván nevü mohammedán falura is alkalmazták, mely a középkorban ugy keletkezett, hogy a törökök a zsidók elhagyatott sziklasírjaiba költöztek.

Forrás: Pallas Nagylexikon