Szimbolikus könyvek

oly irások, melyekben valamely vallásfelekezet a maga hitének főbb, vagyis azon tételeit s ágazatait mintegy okmányszerüleg eltőerjeszti, melyek egyfelől azon felekezet tagjai között közös kapcsot képeznek, másrészt azokat más vallásfelekezet tagjaitól megkülönböztetik. Már az ős keresztény egyházban a megkeresztelendő egyén által letétetni szokott hitvallást a miszteriumok nyelvéből kölcsönzött szimbolum szóval nevezték el, maga a keresztség is titokzatos s csodás hatásu szertartásnak, miszteriumnak tekintetvén. A IV. sz.-ban megindult hittani viták (ariusi, monofizitai stb.) következtében a szimbolumok száma egyre szaporodott, melyek közül hármat, u. m. az apostoli, a niceai és athanasiusi hitvallást, ezen u. n. ökumenikus v. egyetemes szimbolumokat a császárok világi hatalma és az egyetemes zsinatok tekintéyle feltétlen érvényüekké tett az egész egyházban. Az ős keresztény egyház e hitvallásait, mint a keresztény kat. világnézlet alapjait, érintetlenül hagyták a XVI. sz. reformátorai is, kivéve az unitáriusokat; szükségesnek találták azonban még külön hitvallások által is az ő vezetésük alatt keletkezett protestáns egyházakat, az ezeket különösebben jellemző s ezeket más egyházaktól megkülönböztető hitvallások által is feltüntetni. Igy jöttek létre az ágostai, a helvét, a skót, belga stb. hitvallások (l. o.), a formula concordiae (l. o.) stb. Ujabb időkben heves harcok folynak a protestáns egyházakban a Sz. érvénye felett; az ortodoxok követelik, hogy a lelkészek és a teologiai tanárok szigoruan ragaszkodjanak a Sz.-hez, amig a modern hittudósok a szabad vizsgálódás elvét valló és hirdető protestantizmus szellemével össze nem egyeztethetőnek tartják azon nézetet, hogy a szentiráson kivül bármi más irat kötelező érvényü lehessen a vallás körében a hittudósra nézve. V. ö. Schleiermacher, Über den eigentlichen Wert und das bindende Ansehen der symbolischen Bücher (1819); Johannsen, Die Anfänge des Symbolzwangs unter den deutschen Protestanten (1847); Scheurl, Sammlung kirchenrechtlicher Abhandlungen (1872).

Forrás: Pallas Nagylexikon