szimbolizmus
irodalom
A múlt század utolsó évtizedeiben Franciaországban kialakult költői irányzat, mely egyaránt
szembefordult a naturalizmussal, a pozitimimussal és a parnasszizmussal. Kiáltványát Moréas
fogalmazta meg 1886-ban. Első nagy mestere Baudelaire volt, aki utolérhetetlenül alkalmazta
költészetében a szinesztéziát. Rimbaud és Verlaine által képviselt szárnyában legtöbbször
a tudattalan nyomult a tudat helyébe, míg viszont a Mallarmé képviselte szárny intellektuálisabb
volt, tudatosan építette szimbólumait, melyeket az egész szimbolizmus többnyire a görög mondavilágból
és a középkori legendákból merített. Önálló esztétikája csak ars poeticák formájában létezett.
Ady szimbolizmusa mélyebben gyökerezett a társadalmi valóságban, s Révai József megállapítása
szerint voltaképpen realizmus volt.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|