szimbolizmus

A múlt század utolsó évtizedeiben Franciaországban kialakult költői irányzat, mely egyaránt szembefordult a naturalizmussal, a pozitimimussal és a parnasszizmussal. Kiáltványát Moréas fogalmazta meg 1886-ban. Első nagy mestere Baudelaire volt, aki utolérhetetlenül alkalmazta költészetében a szinesztéziát. Rimbaud és Verlaine által képviselt szárnyában legtöbbször a tudattalan nyomult a tudat helyébe, míg viszont a Mallarmé képviselte szárny intellektuálisabb volt, tudatosan építette szimbólumait, melyeket az egész szimbolizmus többnyire a görög mondavilágból és a középkori legendákból merített. Önálló esztétikája csak ars poeticák formájában létezett. Ady szimbolizmusa mélyebben gyökerezett a társadalmi valóságban, s Révai József megállapítása szerint voltaképpen realizmus volt.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia