Szines nyomás

(kromotipográfia), a nyomdászatban a feketén kivül minden más szinü nyomat. Története éppen olyan régi mint maga a könyvnyomtatás. Fust és Schöffer Psalteriumának iniciáléi vörös és kék nyomásuak, s a salzburgi érseknek, Wellenburgi Langnak 1520. fametszetü címert nyomtattak nyolc szinben. Későbben elhanyagolták a színes nyomtatást, díszműveket alig csináltak s még a vörösen való nyomás is csak a kalendáriumcsinálásnál maradt fenn. A XIX. sz. harmincas éveiben azonban több figyelmet kezdettek fordítani a nyomtatványokra s újra előtérbe lépett a Sz. Legújabban pedig szépen virágzik ez az ága a nyomdászatnak. A plakátok, az árjegyzékek, s egyéb kereskedelmi nyomtatványok jó része manapság színes. Ezek kétféleképen készülnek: litográfiai és könyvnyomói úton. A litográfiai színes nyomást, l. Kőnyomás és Olajnyomat. A könyvnyomtatásban a szines nyomás lemezekről vagy szedésről történik. Ahány a szin, annyi lemez, vagy szedésforma szükséges. Kivételt képeznek e törvény alól az u. n. irisznyomat (l. o.) és mozaiknyomás (l. o.). A festékkeveréstől függ a legtöbb esetben a színes nyomtatvány hatásos volta; e keverésnek ugy kell megesnie, hogy a száraz festéket először vizzel, spiritusszal vagy éterrel, s csak azután firnásszal keverik. Egyik fontos fajtája a Sz.-nak az alapnyomás (Ton), amelyet értékpapirosoknál meg plakátoknál is alkalmaznak. Az alapnyomó-forma lehet fából, celluloidból, de lehet cinklemez is; rendesen világos könnyed szinben nyomnak róla. Az arany-, ezüst- és bronznyomás is a Sz. keretébe tartozik, ámbár csak a még nedves fekete festéknek bronzporral való befödéséből áll. A congreve-nyomást Angliában űzik. Ennél a nyomólemezt annyi pontosan egymásba illő részre darabolják, ahány a szinváltozat. E darabkákat külön-külön festékezik s azután ismét összeállítják, amikor lenyomtatot nyerhetnek róla. Legújabban az u. n. háromszinü nyomtatást kapták föl. Három lemezről háromféle festékkel nyomtatnak, u. m. vörössel, kékkel meg sárgával. Az egyéb szineket ezeknek egymásra nyomásával érik el. L. még Fotográfia.

Forrás: Pallas Nagylexikon