Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
színész actor
színész performer
színész jel... actor's ent...
színész sze... actor's lin...
színészbejá... stage door
színészet acting
színészetre... to go in fo...
színészi theatrical
színészi ál... stage-name
színészi te... dramatics
színészies theatrical
színészkedi... to be putti...
színészkedv... theatricall...
színésznek ... to go in fo...
színésznek ... to go on th...
színésznek ... to take to ...
színésznő actress
színésznő comedienne

Magyar Magyar Német Német
színész Schauspiele...
színésznő Schauspiele...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szinész

(szinészet). A Sz. a drámai művek előadója. Lényegesen különbözik a szavalótól, akiről azt mondják, hogy «a költő szája», amennyiben taglejtéssel s arcjátékkal kiséri valamely költemény előadását, míg a Sz. az interpretálására bizott alakba beleéli magát, azzá lesz arra az időre, mig ábrázolja, szóval: a legnemesebb anyagból, az emberi lélekből formál más alakot. A szinészet természetesen együtt születik a dráma-irodalommal s azzal nő és fejlődik. Az ókor nemzetei már ismerték e művészetet s a görög szinpad az akkori társadalom egyik alkotó eleme volt. Igaz, hogy a koturnuson járó, álarcos Sz.-ek által keltett megrázó hatások titkát ma nem vagyunk képesek megérteni s inkább tulajdonítjuk azt a daraboknak, mint az előadóknak, de azért a görög és római szinészet mégis magas fokon állhatott s nagy és általános volt a hatás is, amelyet gyakorolt. Roscius római Sz.-nek fejedelmi barátai s előkelő tisztelői voltak s vagyona is állásához képest óriási. A középkor szinészete csak lassan fejlődött ki; a minisztériumokból (l. o.) nagy lassan kifejlő dráma, amelyet a pogány Bacchos-, illetve Dionysios-tiszteletből fejlett drámával szemben keresztény drámának is nevezünk: egész Shakespere, Moliere, sőt a néemteknél Gottsched és Neuberné koráig többnyire szöveg nélküli rögtönzések (commedia all" improvisa) előadásából állott. Nem sok darab meséje vagy szövege van följegyezve, s különösen az olasz szinészet állandó alakjai, az Arlechino, Pierrotto, a Colombina és társaik uralkodtak a szinpadon, melyet merész kettéosztással vagy vérengző, vagy kacagtató darabok szinhelyévé tettek. Az utóbbinak egy állandó s a kacagtató elemet képviselő alakja nemzetek szerint változik, a Jean Potage, a Hohn Bull, a Hanswurst, a Paprikajancsi, mely még a misztériumok és moralitások későbbi korában szereplő ördög-alak egyik kiágazása, minden nemzet szinpadán ismeretes. A mult századig azonban - sajátságos jelensége a művészettörténetnek - nőt a szinpadon nem látunk. Sorsa, ugy mint a Sz.-eknek, kezdetben nyomor, lenézetes, megvettetés. Hosszu és küzdelmes esztendőknek kellett elmulni, míg a szinművész a társadalomnak általánosan becsült alakja lett s az az u. n. «előitélet» egy művészi pályával szemben sem olyan elfogult, mint a szinművészettel szemben. A legutóbbi félszázad azonban jogaiba helyezte a szinészetet. Kulturális misszióját mindenütt fölismerték és művelődéstörténeti fontossága ma már általánosan el van ismerve. Lehet, hogy még nem enyészett el végképen minden elfogultság, kivált a társadalom felsőbb köreiben, de annak egyrészt az is az oka, hogy egyetlen művészetnek sincs olyan veszedelmes proletariátusa, mint a szinészetnek. Míg a hivatástalan festő vagy építész, zenész vagy költő abszolute nem tud érvényesülni, a hivatástalan Sz. vagy Sz.-nő föntartja magát s az igazi művészet rovására munkál. Sokszor külső előnyök vesztegetik meg a fölületes birálót s a nagy közönség sokszor igen felületes biráló s igy a szinművészet nagyjai gyakran rosszabb elbánásban részesülnek, mint a hivatlanok.

A Sz.-i képzés sokáig empirikus volt, csak mintegy 30 év óta áll a kezdetben «Sz.-i tanoda», ma már «Országos szinművészeti akadémia», melynek nyomában számos nyilvánossági joggal biró s magán Sz.-iskola is keletkezett. A magyar szinészet hivatalos egyesülete, az országos Sz.-egyesület az adminisztrácionális felügyeletet viszi a magyar szinészet egyeteme fölött, amely ma már oly tekintélyes, hogy tagjainak száma meghaladja az ezret s nagy nyugdíj-alapja is van. Szóval, a magyar szinészet anyagi és szellemi tekintetben lépést tart a külföld e nemü művészetével, s jeleseit a külföld jelesei is megbecsülik. Sokat irtak s hoztak fel a Sz.-i oktatás muló volta felől, amely megalkotva nyomban elvész, s míg a festő, szobrász, költő s zenész munkája addig él s hódít, amig az alkotott mű fönmarad, a Sz. minden este újra kénytelen alkotni, s ha, Petőfi szerint,

                ... a jelennek biztos fövenyébe

                Le nem bocsátá hire horgonyát:

                Elmegy nevével az idő hajója

                És menni fog egy örökléten át!

A Sz. alkotása azonban újra meg újra a teremtés gyönyörével jár. Fizikai fáradságba kerül, az igaz, de a lelki gyönyör, újra meg újra alkothatni s ugyanazt a zúgó tapsot s tetszést aratni, mint az első alkotásnál: kárpótolja alkotása mulandóságáért a művészt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is