Szinghaléz nyelv és irodalom
A szinghaléz nyelv, melyet elunak is neveznek, a Cejlon
szigeten lakó népség (egy szinghaléz férfi képét l. az Ázsiai népfajok
mellékletén) nagyobb részének anyanyelve. Eleinte a nem árja nyelvek közé
számították és az indiai dravida nyelvekkel hasonlították össze, újabban
azonban általánossá lett az a nézet, hogy a szinghaléz nyelv tiszta árja idioma
és a páli (l. o.) egyenes származéka. Geiger szerint a dravida nyelvek
befolyása a szinghalézre a hehezetes mássalhangzók aspirációjának elvesztésében
s az ural-altáji nyelveket annyira jellemző vokálharmoniában nyilvánul.
Szinghaléz nyelvtanokat irtak Chater, Grammar of the Cingalese language
(Kolombo 1815); Alwis, Introduction to Singhalese grammar (u. o. 1859) és The
Sinhalese handbook in roman characters (u. o. II. 1880); Carter, English and
Singhalese lesson-book on Ollendorff"s system (u. o. 1860). Szinghaléz
szótárakat irtak: Clough, Sinhalese-English dictionary. New and improved edit.
(Kolombo 1892); Carter, New English-Sinhalese dictionary (u. o. 1889-91).
Tudományos szinghaléz nyelvtant irt Gunasekara, Comprehensive grammar of the
Sinhalese language adapted for the use of English readers (u. o. 1891). A
buddhizmus hatása alatt vallásos irányban fejlődött ki a szinghaléz irodalom,
mely számos becses adatot tartalmaz a buddha vallás fejlődésének történetére
vonatkozólag. Európában ez ideig kevés figyelmet fordítottak reá s igen kevés
mű lett ismeretessé a terjedelmes szinghaléz irodalomból. V. ö. Kuhn, Der
singhalesische Wortschatz (München 1879); Geiger, Singhalesisches
Gurupjeljakaumudi (Lipcse 1896).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|