Szinművészeti akadémia
A király 1863 máj. 10-én kelt kéziratával határozta el a mai
országos magyar királyi Sz. (akkor szinészeti tanoda) felállítását és annak
fentartására az országos alapból 10,000, később 11,000 frtnyi javadalmazást
rendelt. A tanoda felügyelete az országos szinházi bizottmányra ruháztatott.
Ennek javaslatára Festetics Leo grófot nevezték ki főigazgatóvá, ki az
aligazgatóul felkért Gyulai Pállal kidolgozta az alapszabályokat. Az intézet
1866 jan. 2. nyilt meg. Az első tanfolyam három drámai és három operai
osztályból állott. A második és harmadik osztáylba a szinészetnél már működött
vagy más tanintézetekben képzett egyének vétettek fel. Évről-évre fokozatosan
emelkedett a növendékek száma, ugy hogy kimutatásuk az első évtizedben összesen
140 drámai és 187 operai növendéket mutat fel. A második évtized kezdetén
elhatározta az igazgatóság, hogy a nemzeti szinház fenhatósága alatt álló budai
várszinházban fog növendékeivel évenkint néhány előadást rendezni. Budapest
főváros közönsége 1876 nov. 29-én 5000 frtos alapítványt tett, melynek 300
frtot tevő kamataiból évenkint 200 frtot egy ösztöndíjra, 100 frtot pedig
segélyezésre fordítanak. Ugyane tanévben rendelte el a közoktatásügyi
miniszter, hogy ez évtől kezdve a drámai tanfolyam négy, az operai öt évig
tartson. Ezáltal az eddigi első év ugy a drámánál, mint az operánál u. n.
előkészítő osztállyá lett. 1881. az intézet új szabályzatot nyert, melynek
értelmében az újonnan belépő növendékek az operánál 50, a drámánál 30 frt
tandíjat fizetnek azon engedménnyel, hogy a kiválóbb szorgalmu és tehetségü
szegény növendékek egészben vagy részben tandíjmentesek. Az operai alsóbb
osztályokba beiratkozott növendékek az országos magyar királyi zeneakadémiában
felállított magán énektanfolyamra utaltattak. Igy csak a felső kiképzés céljára
szolgáló két operai osztály maradt meg, hová csak azok vétettek fel, kik az
országos magyar királyi zeneakadémia magánének-tanfolyamának három osztályát
sikerrel elvégezvén, a tanárok által az operai képzésre alkalmasokul
jelöltettek ki. Az intézet köriratilag értesítette a vidék összes
szinigazgatóit arról, hogy csak oly egyéneket tekintsen a «szinész-iskola»
végzett növendékeinek, kik szabályzserü diplomát felmutatni képesek.
1884-1885-iki tanévben engedte meg a miniszter, hogy az intézet eddigi nevét
Országos szinésziskola névvel cserélhesse fel. A következő tanévben a miniszter
megengedte, hogy drámai és operai pályadíjak tűzessenek ki, melyek elnyerésére
a II. operai és a IV. drámai osztály növendékei pályázhattak. Az 1887-88-iki
tanévben a király az országos magyar királyi zeneakadémiának és az országos
szinésziskolának közös igazgatásban való egyesítését engedte meg, az egyesített
két tanintézet ettől fogva Országos magyar királyi zene- és Sz. elnevezése
alatt szerepelt. 1889-90. az intézet megünnepelte fennállásának negyedszázados
évfordulóját. 1893-94. az intézet, mely az országos magyar királyi
zeneakadémiával volt egyesítve és azzal közös igazgatás alatt állott, ketté
választatott olyképen, hogy a drámai osztályok Országos magyar királyi Sz.
címen külön igazgatás alá kerültek, a zenészeti osztály pedig, amelyhez a
szinészeti iskola operai tanfolyama is csatoltatott, mint Országos magyar
királyi zeneakadémia folytatta működését. Az önállósított országos magyar
királyi Sz. igazgatásával Paulay Ede, a nemzeti szinház igazgatója bizatott
meg, kinek halála után az igazgatói teendőkkel ideiglenesen, 1895. pedig
véglegesen Váradi Antal (l. o.) bizatott meg.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|