Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szinművésze... ----

Magyar Magyar Német Német
Szinművésze... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szinművészeti akadémia

A király 1863 máj. 10-én kelt kéziratával határozta el a mai országos magyar királyi Sz. (akkor szinészeti tanoda) felállítását és annak fentartására az országos alapból 10,000, később 11,000 frtnyi javadalmazást rendelt. A tanoda felügyelete az országos szinházi bizottmányra ruháztatott. Ennek javaslatára Festetics Leo grófot nevezték ki főigazgatóvá, ki az aligazgatóul felkért Gyulai Pállal kidolgozta az alapszabályokat. Az intézet 1866 jan. 2. nyilt meg. Az első tanfolyam három drámai és három operai osztályból állott. A második és harmadik osztáylba a szinészetnél már működött vagy más tanintézetekben képzett egyének vétettek fel. Évről-évre fokozatosan emelkedett a növendékek száma, ugy hogy kimutatásuk az első évtizedben összesen 140 drámai és 187 operai növendéket mutat fel. A második évtized kezdetén elhatározta az igazgatóság, hogy a nemzeti szinház fenhatósága alatt álló budai várszinházban fog növendékeivel évenkint néhány előadást rendezni. Budapest főváros közönsége 1876 nov. 29-én 5000 frtos alapítványt tett, melynek 300 frtot tevő kamataiból évenkint 200 frtot egy ösztöndíjra, 100 frtot pedig segélyezésre fordítanak. Ugyane tanévben rendelte el a közoktatásügyi miniszter, hogy ez évtől kezdve a drámai tanfolyam négy, az operai öt évig tartson. Ezáltal az eddigi első év ugy a drámánál, mint az operánál u. n. előkészítő osztállyá lett. 1881. az intézet új szabályzatot nyert, melynek értelmében az újonnan belépő növendékek az operánál 50, a drámánál 30 frt tandíjat fizetnek azon engedménnyel, hogy a kiválóbb szorgalmu és tehetségü szegény növendékek egészben vagy részben tandíjmentesek. Az operai alsóbb osztályokba beiratkozott növendékek az országos magyar királyi zeneakadémiában felállított magán énektanfolyamra utaltattak. Igy csak a felső kiképzés céljára szolgáló két operai osztály maradt meg, hová csak azok vétettek fel, kik az országos magyar királyi zeneakadémia magánének-tanfolyamának három osztályát sikerrel elvégezvén, a tanárok által az operai képzésre alkalmasokul jelöltettek ki. Az intézet köriratilag értesítette a vidék összes szinigazgatóit arról, hogy csak oly egyéneket tekintsen a «szinész-iskola» végzett növendékeinek, kik szabályzserü diplomát felmutatni képesek. 1884-1885-iki tanévben engedte meg a miniszter, hogy az intézet eddigi nevét Országos szinésziskola névvel cserélhesse fel. A következő tanévben a miniszter megengedte, hogy drámai és operai pályadíjak tűzessenek ki, melyek elnyerésére a II. operai és a IV. drámai osztály növendékei pályázhattak. Az 1887-88-iki tanévben a király az országos magyar királyi zeneakadémiának és az országos szinésziskolának közös igazgatásban való egyesítését engedte meg, az egyesített két tanintézet ettől fogva Országos magyar királyi zene- és Sz. elnevezése alatt szerepelt. 1889-90. az intézet megünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját. 1893-94. az intézet, mely az országos magyar királyi zeneakadémiával volt egyesítve és azzal közös igazgatás alatt állott, ketté választatott olyképen, hogy a drámai osztályok Országos magyar királyi Sz. címen külön igazgatás alá kerültek, a zenészeti osztály pedig, amelyhez a szinészeti iskola operai tanfolyama is csatoltatott, mint Országos magyar királyi zeneakadémia folytatta működését. Az önállósított országos magyar királyi Sz. igazgatásával Paulay Ede, a nemzeti szinház igazgatója bizatott meg, kinek halála után az igazgatói teendőkkel ideiglenesen, 1895. pedig véglegesen Váradi Antal (l. o.) bizatott meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is