Szinnyei

1. József (idősb), iró, bibliografus és biografus, a magyar nemzeti muzeumi hirlapkönyvtár őre, szül. Rév-Komáromban 1830 márc. 18. Rokonai nevelték és ügyvédnek szánták. A gimnáziumot szülőhelyén és Nyitrán, az első évi bölcseletet a pesti egyetemen (1845-46), a második évit és az első évi jogot a győri akadémián végezte. Már diák korában szenvedélyes gyüjtő, olvasó és regisztráló volt s megtanult tótul és németül, később franciául és angolul. 1848 okt. 21. megszakítván tanulmányait honvéd lett a 37. zászlóaljban, 1849 jul. 21. hadnagy ugyanott és aug. 29-én főhadnagy a 203. honvéd zászlóaljban. Az egész hadjáratot Komáromban és vidékén élte át; részt vett Komárom védelmében a bombázás alatt és a márc. 31-iki támadás visszaverésében, összesen 13 csatában, mignem okt. 5. a várőrséggel együtt kapitulált. E nevezetes időszakban napról-napra följegyezte a környezetében észlelteket; e jegyzeteket később 1861-80 közt ki is adta. 1849 okt.-tól 1853 aug.-ig sógora: Beöthy Zsigmond ügyvédi irodájában működött Komáromban. 1853 aug. 28. nőül vette Gancsházi Gancs Klementinát és Gancsházán (Csallóközben) élt. 1854. Pozsonyba költözött, ahol 1855-től 1864-ig Samarjay Károly ügyvédi irodájában működött. Pozsonyban kezdte meg a hirlapirodalomra vonatkozó gyüjtéseit, kutatásait és az időszaki sajtó könyvészeti feldolgozását. Nem nagyon rokonszenvezvén az ügyvédi teendőkkel, 1864. a Hungaria biztosító társaság hivatalnoka lett Pozsonyban, majd 1869 máj. 1. a nemzeti biztosító társaságé Pesten. 1872 dec. 23. a közoktatási miniszter kinevezte a budapesti egyetemi könyvtárhoz másod könyvtártiszti állásra. Ezóta van a neki legjobban megfelelő helyen, a könyvtári szolgálatban. 1875. az egyetemi könyvtár első őrévé nevezték ki. 1876. a könyvtárigazgatói teendők ideiglenes vezetésével bizták meg és a könyvtár átköltöztetését az új épületbe, a rendezési munkálatokat vezette és bevégezte. Repertorikus munkássága eközben föltárván a hirlapok rendkivüli becsét, a hirlapkönyvtár eszméje nemsokára testet öltött, s Sz. 1884 jul.-ban a magyar nemzeti muzeumi hirlapkönyvtár fölállításával és szervezésével bizatott meg. 1888 nov. 9. a muzeumi hirlapkönyvtár őrévé helyeztetett át, s jelenleg is ebben a minőségben működik. A magyar történelmi társulatnak, valamint a heraldikai s genealogiai társaságnak igazgató-választmányi tagja. Az ezredéves kiállítás sajtóosztályának csoportbiztosa és jurytagjaként működött. 1897-ben királyi tanácsosi címet nyert. Nagy terjedelmü irói munkásságának legfőbb két ága a könyvészet és az életrajz. Az egyetemi könyvtár kézikönyvtáráról és évi gyarapodásairól címjegyzékeket adott ki (I. Budapest 1876, II. 1877, stb.). Fő művei nagy repertoriumai, melyeket az akadémia megbizásából készített, u. m. Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertoriuma (Első osztály. Történelem és segédtudományai. I. kötet. Hazai folyóiratok, évkönyvek, naptárak és iskolai értesítvények repertoriuma 1778-1873. Budapest 1876. II. kötet. Hirlapok 1731-1880. U. o. 1885. Második osztály. Természettudomány és matematika. I. kötet, u. o. 1876.). Kiadta József fiával együtt a természettudományi társulat megbizásából Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészetét 1472-1875 (u. o. 1878, 100 arannyal jutalmazott pályamű). Újabb nagy vállalata a Magyar irók élete és munkái (u. o. 1890-97), mely jelenleg 44 füzetben (5 köt.) abéce-rendben a Károlyi címszóig terjed s 9762 életrajzot tartalmaz. E műve anyagát is számos évtizeden át gyüjtötte. Irányánál fogva e gyüjtemény is repertorikus természetü, nem annyira művészileg kidolgozott életrajzokra törekszik, mint inkább a felkutatható adatok összeállítása a célja, későbbi, művészi irányu életrajzok előmunkálatául. Legfőbb érdeme az adatok rendkivüli tömege. Egyéb önálló munkái: A komáromi magyar szinészet története 1811-35 (Komárom 1881-82, 4 füz.); Hirlapirodalmunk és a hirlapkönyvtár (Budapest 1884); Egy polgártemetés (naplójegyzetek, Komárom 1886); A jó Gisztl bácsi (u. o. 1885); Könyvtári emlékek (Budapest 1887); Fazekas Mihály és Ludas Matyija (u. o. 1888); A Timár-ház (Komárom 1889). Mind naplójegyzetek (egyszersmind különnyomatok). Sokféle irányu cikket irt négy évtized óta a lapokba. Ezek közt legjelesebbek a hirlapok ügyében irt cikkei (Vasárnapi Újságban: 1862-66. Hirlapirodalmunk a XVIII. és XIX. sz.-ban 1853-ig; a Magyar Könyvszemlében stb.), továbbá jóízü visszaemlékezései. A Vasárnapi Újság évi hirlapjegyzékét (1873-94) ő állította össze. (1895 óta ugyanez a Magyar Könyvszemlében jelenik meg.) Az ezredéves országos kiállítás II. csoportjának (közművelődés) katalogusában Időszaki sajtó c. cikke, ugyanaz németül és franciáu. Beöthy Képes irodalomtörténetének II. kiadásában Hirlapirodalmunk címü cikk. A jelen lexikonban tőle valók a Hirlapirodalom, a Magyar Hirlapirodalom cikkek és az egyes magyar hirlapok leirása. Kéziratban 1848-tól mai napig folytatott naplói, melyeket minden egyes nap gyarapít; minden évről egy nagy kötet.

2. Sz. József (ifj.), nyelvész, az előbbinek fia, szül. Pozsonyban 1857 máj. 26-án. Középiskolai tanulmányait ott kezdte és Budapesten folytatta. Már deák korában (1873-tól kezdve) sűrün irogatott a lapokba történelmi és irodalomtörténeti dolgozatokat és sokat fordított német, francia, angol és olasz nyelvből. 1874. rendes dolgozótársa volt Beöthy Zsolt Athenaeumának. 1875-től 1878-ig a budapesti egyetemen a tanári pályára készült s ez alatt jelentek meg első önálló munkái: Iordalmunk története 1711-72. (1876) és A magyar irodalomtörténetirás ismertetése (1877). Másodéves egyetemi hallgató korában a magyar tudományos akadémia pályadíjjal tüntette ki egy művelődéstörténelmi munkáját, amelyet még gimnázista korában kezdett irni. 1878. befejezte egyetemi tanulmányait és megszerezte a doktori és a tanári oklevelet. Már egyetemi hallgató korában is s azután még egy évig működött mint gimnáziumi tanár. Ekkor tanulmányai már más irányt vettek volt; fölhagyott a történelemmel s az irodalomtörténettel, s teljesen a magyar és a hasonlító nyelvtudományra adta magát, amelyben Budenz József volt tanára és mestere. 1879. állami ösztöndíjjal külföldi tanulmányútra indult és egy évet Finnországban töltött. Itt teljesen esajátította a finn nyelvet, ugy hogy még ugyanazon évben kiadhatta Szigligeti Cigányát finn fordításban, a következő évben pedig Jalava Antal barátjával együtt magyar nyelvtant irt a finnek számára. Később is kiadott még néhány dolgozatot finn nyelven, egyebek közt egy kis füzetet a fenn nyelv rokonairól. Finnországban megnősülvén, hazatért s két éven át az Ország-Világot szerkesztette. E mellett a tudományos irodalom terén is folytatta munkásságát. 1882. terjedelmes könyvet adott ki Finnországról Az ezer tó országa c. alatt. A Nyelvőrben és a Nyelvtudományi Közleményekben sok kisebb dolgozata jelent meg s ezek mellett készül Finn-magyar szótára (1884), amelyet a magyar tudományos akadémia 1886. a Marcibányi-jutalommal tüntetett ki. Ekkor már két év óta levelező tagja volt az akadémiának; a helsingforsi finn irodalmi társaság és finn-ugor társaság már előbb megválasztotta levelező tagjának. 1883-tól fogva a budapesti egyetemen mint a fenn nyelv és irodalom magántanára tartott előadásokat, 1886. pedig fél évig a magyar nyelvtudomány tanárát helyettesítette. Ugyanazon évben megvált a magyar nemzeti muzeum könyvtárától, amelyben 1881-től fogva mint segédőr volt alkalmazva, és a kolozsvári egyetemre került mint a magyar nyelv és irodalom rendkivüli tanára és 1888-ban ugyanannak rendes tanára lett. 1889-90. dékánja volt az ottani bölcsészeti karnak s mint az erdélyi muzeumegylet egyik szakosztályának titkára, néhány évig szerkesztette az Erdélyi Muzeum c. folyóiratot. Budenz József elhunytával megüresedvén a budapesti egyetemen az uralaltáji nyelvhasonlítás katedrája, ezt 1893. Sz.-vel töltötték be. Első dolga volt hallgatói számára alkalmas kézikönyveket dolgozni ki és igy 1894. teljesen átdolgozva kiadta Budenz finn nyelvtanát, szerkesztett egy finn olvasókönyvet és Magyar nyelvhasonlítás címen kiadta az összehasonlító magyar nyelvtan vázlatát (Finn-ugor kézikönyvek I-III.). A szakfolyóiratokban megjelent dolgozatai közül kiváló értéküek a birtokos személyragozásról szóló akadémiai székfoglalója és az Árpádok korabeli magyar kiejtésről szóló értekezése, amely külföldön is elismerésben részesült. Legismertebb munkái magyar nyelvtanai és olvasókönyvei, amelyek másfél évtized óta vannak forgalomban, és legelterjedtebb iskolai könyveink közé tartoznak. Fő munkája a magyar tudományos akadémia megbizására készült Magyar tájszótár, amelynek első, száz íves kötete 1896. fejeződött be. Ugyanezen évben az akadémia rendes tagjai közé választotta és megbizta a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztésével. Sz. legjelesebb finnistánk és a magyar összehasonlító nyelvészetnek Simonyi és Munkácsi Bernát mellett legkiválóbb művelője.

Forrás: Pallas Nagylexikon