Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szitakötőfé... ----

Magyar Magyar Német Német
Szitakötőfé... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szitakötőfélék

(állat, Libellulidae, Odonata, l. a mellékelt képet), az álrecésszárnyu rovarok (Pseudoneuroptera) egyik családja, melynek tagjait hazánk különböző vidékein más-más névvel jelölik (acsa, anyalégy, csúzó-őrző, fátyolka, hosszas pille, kigyópásztor, kigyóőrző, ördöglova, szitaszövő, üveges, vizi borju, vizi leány, vizi pásztor, vizi pille). Fejük szabadon kiáll, két oldala egy-egy nagy összetett szemmel díszített, azonkivül fejtetőjükön még három egyszerü pontszemet is találhatni. Az összetett szemek rendkivül nagyok, valamennyi orvar közt nekik van legnagyobb szemük. Szárnyaik egyformák, üvegnemüek és igen sok háló- v. szitaszerüen elágazó erecskékkel ellátottak. Lapjuk sima, legyezőszerüen soha sem hajthatók össze. Potrohuk 10 gyűrüből áll, mindegyik gyűrü ismét háti és hasi lemezből van összetéve. Megjegyzendő, hogy a Sz. potroha aránylag a leghosszabb s a legvékonyabb. Nappali állatok, élénk szinüek, egyesek azonban kimulásuk után elszintelenednek. Belső szerveik az egyenesszárnyu rovarok szerveihez mutatnak hasonlatosságot. Ivari dimorfizmus feltalálható, csakhogy a himnek a nőstényektől való különbsége nem nagyon szembeötlő. Röpülésben akárhányszor láthatni a nedves réteken, vizek partján párosodva, repülésük ilyenkor vontatott, az első a him, a hátulsó a nőstény. Petéiket v. a vizbe vagy a tojócsövesek az egyes vizi növényekre rakják. Tökéletlen átalakulók, nyugvó bábállapotjuk nincsen. Mind ragadozó, táplálékukat más rovarok teszik. Néha óriási csoportokban felkerekednek a levegőbe s szorosan egymás mellett bizonyos cél felé repülnek. Ha befészkelik magukat a halas tavakba, akkor károkat is okozhatnak. Jelenleg mintegy 1800 faj ismeretes, melyek közül Európában 106 faj él, míg Magyarországban 60 fajt találtak, melyek 19 nembe és 7 alnembe sorozhatók. Hazánkban kizárólagos fajuk nincs; legjellemzőbbek azonban: Libellula albistyla, Crocothemis erythreca Brull., Opiogamphus serpentinus Charp. és Lestes virens Cherp., Lestes (Agrion) puella L., Libellula depressa L., L. quadri maculata L. stb. Fosszil maradványaikat már Európa liaszformációiból ismerik, igy tehát a legrégibb rovarok közé tartoznak. V. ö. Kohaut Rezső, A magyarországi Sz. természetrajza (a természettud. társulat kiadványaiban, 1896).

[ÁBRA] SZITAKÖTŐK.

[ÁBRA] Szitakötők petéket lerakó Lestes sponsa-val.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is