Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szivacsok... ----

Magyar Magyar Német Német
Szivacsok... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szivacsok

vagy spongyák (állat, Spongiae v. Porifera,), részint egyenkint, részint telepekben élve a vizben különböző szilárd tárgyakat (fa, héj, kő stb.) vonnak be. Különböző idomu, tömlőszerü, elágazott szivacsos állományu testük van, melyet lapos, ektodermiális sejtek fednek. Felületükön kisebb-nagyobb lyukakat láthatni. A kisebb lyukak számosabbak és porusoknak neveztetnek, a nagyobb lyukak egyes kiemelkedéseken (gátorokon) találhatók és osculumoknak hivatnak. Ahány osculum van, annyi egyénből áll a telep. A lyukak közt az állat belsejében a táplálkozást, hasznavehetetlen anyagok kiürítését és lélekzést eszközlő vizcsatorna-rendszer van. Többnyire mezodermából fejlődő belvázuk van, mely - miután szerkezetre és állományra nézve különbozik - rendszertanilag fontos és felosztási alapul szolgál.

Külérzéki szerveik, idegrendszerük nincs. A Sz. rendesen himnősek, a pete és az ondó ugyanazon egyénben, de különböző időben érik meg. Szaporodhatnak ivaros és ivartalan úton. A pete a szillókamrák közelében keletkezik s a vizzel bejutott gombostűalaku ondószálcsával megtermékenyítve teljesen barázdálódik s mint planulaszerü vagy pszeudogasztrula álca születik. Az álca külső csillós és belső nagyobb, csillónélküli dús plaszmatartalmu sejtekből áll. Az egyik poluson azonban hiányoznak a csillók, miután egy darabig a vizben szabadon úszik, orális részével valamely szilárd tárgyhoz tapad. Majd fellép a mezoderma, azután egyes sejteknek egymástól való elválása következtében az osculum és a porusok származván, létrejön az új szivacs.

Az ivartalan szaporodás az édesvizieknél fordul elő, melyek a nyár vége felé egyes gombostűfejalaku rügyeket, sarjakat (gemmulae) hoznak létre. Ezek sejthalmazból állanak, melyeket kivülről vastag burok föd és védi meg a hideg és más behatásoktól. A burokban rendesen egyes kovatűket (amphidiscus) találhatni, melyeknek alakja, elhelyezése és nagysága faji megkülönböztető jellegü és csak azon a helyen (kölcsdökön) hiányzik, mellyel az anyaállattal összefügg. Minden ilyen gemmulából a következő év tavaszán - az állat elhalása után - új spongia fejlődik, még pedig ugy, hogy belső sejtjei köldökön át amoebaszerüen kitódulnak s körülfogva borkukat, valamely szilárd tárgyhoz tapadnak s igy ivartalanul új spongiává fejlődnek. A gemmulákat a régiek téli petéknek hitték.

Ha az élő szivacsot feldaraboljuk, akkor minden darabjából új szivacs fejlődik. E tulajdonságát felhasználják a szivacstermelők. A Sz.-at azelőtt nem ismervén szaporodásukat - sejthalmaznak tekintve a protozoákhoz számították, újabb időben pedig igen sokan a Coelenteratákhoz sorolják, de tulajdonképen nem tartoznak oda, mert nem szabályos sugaras állatok és mert nincs csalánszervük, de vannak galléros sejtjeik, amelyek azonban a Coelentaratáknál hiányzanak.

Felosztatnak: 1. rend. Váznélküli Sz. (Sarcospongiae). Kis lágy testük köveken található a tengerben, p. Halisarca. 2. rend. Mész-Sz. (l. o.). 3. rend. Kova-Sz. (l. o.) 4. rend. Szaruvázu Sz. (Ceratospongia). Vázuk egyes rugalmas, szarunemü fonalakból, u. n. spongiolinból van összetéve, p. az Euspongia officinalis (a mosdószivacs). Különböző alakokban és fajtákban fordul elő a Közép- és más tengerekben. Legkeresettebbek a levanti, azután az adriai szivacs. Főképen tavasszal halásszák, midőn a tenger csendes és az ég tiszta, mert különben nem igen láthatni a viz alatt.

Orvosi célokra a préselt vagy sajtolt szivacs (Spongia pressa) használatos, mely a magyar gyógyszerkönyvben is a hivatalos szerek közé van fölvéve. Gyógycélokra csak a legfinomabb likacsu féleség használtatik; az Amerikából hozzánk kerülő durván liacsos lószivacsot csupán a szivacs-szén (Carbospongiae) előállítására használják. A préselt szivacsa leginkább a sebészetben és a nőgyógyászatban nyer alkalmazást, amennyiben nedvszívó és erősen felduzzadó sajátságánál fogva természetes és kóros csatornajáratok (méhnyak st.b) mekanikus tágítására igen alkalmas. Hasonló alkalmazása van a viasszal impregnál szivacsnak (Spongia cerata) is, mely pálcikaalakokba van felvagdalva.

[ÁBRA] 1. ábra. Tragosia infundibuliformis Johnst. Kisebbítve.

[ÁBRA] 2. ábra. Mosdószivacs (Euspongia officinalis L.). Kisebbítve.

[ÁBRA] 3. ábra. Oscarella lobularis O. S.

[ÁBRA] 4. ábra. Axinella cinnamomea O. S. Kisebbítve.

[ÁBRA] 5. ábra. Acandra panis H. Term. nagys.

[ÁBRA] 6. ábra. Tentorium semisuberites O. S.

[ÁBRA] 7. ábra. Chondrosia reniformis Ndo. hosszában ketté metszve.

[ÁBRA] 8. ábra. Acetta coriacea Mont.

[ÁBRA] 9., 10. ábra. Ascetta coriacea Mont.

[ÁBRA] 11. ábra. Hyalonema Sieboldi Gray.

[ÁBRA] 12. ábra. Axinella polypoides O. S.

[ÁBRA] 13. ábra. Aplysina aerophoba Ndo.

[ÁBRA] 14. ábra. Stylocordyla longissima Sars. Term. nagys.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is