Szivárványhártyagyuladás
(iritisz), fénykerüléssel, a szem fehérének megvörösödésével
és szemfájással járó szembaj, melynek a szivárványhártya vérrel telődése,
duzzadása és izzadmány termelése a mivolta. A látásra nézve abban rejlik a
veszedelem, hogy a megszűkülő szembogár szélei a lencsére letapadnak, sőt
izzadmányhártya takarhatja el a szembogarat (occlusio pupillae). Egyes
letapadások is veszélyesek lehetnek, mert a pupillának a világosság hatására
történő szűkülései rángatják a szivárványhártyát s a gyuladás kiújulását
idézhetik elő. A Sz. két leggyakoribb oka a szifilis és az ízületi csúz.
Gyógytásában fő dolog a pupilla-tágító szerek (l. Midriatikumok) használata.
Szükséges továbbá sötétben tartás, meleg borogatás, a halánték megpiócázása,
ugyszintén az előidéző betegség gyógyítása. A szem sérüléseihez is csatlakozik
Sz., melyre nézve bélyegző a szemcsarnokban meggyülő genyedség (l. Hipopion).
Hályogoperálás után is az ilyen genyedő Sz. ronthatja el az eredményt. Ha a Sz.
gyakori kiújulások révén idültté válik, a szem lassanként megvakulhat, ennek
elhárítására iridektomia (l. o.) szükséges.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|