Szivattyu

(l. a mellékelt két képet), ömlős testek, u. m. cseppfolyós gáz- és légnemü testek emelésére való gép. A víz emelésére már a legrégibb idő óta használnak gépeket s mint Rüllmann Allgemeine Maschinenlehre c. könyvének IV. kötetében irja, különösen a mezőgazdaság céljaira, mindenütt ott, hol előre látó szorgalmas emberek azon fáradoztak, hogy a földet, ahol klimatikus viszonyok megengedik, termőképesebbé tegyék. Az ilyen vidékeken az öntözések céljaira szolgáló vizemelő gépeket nagy arányokban alkalmazták. Az egyiptomiak, asszirok, persák stb. sokat vesztettek gazdasági jelentőségükből, midőn az öntözéseket elhanyagolták, míg mások, mint p. a khinaiak, indusok, arabok és spanyolok, később az olaszok s újabban a franciák a földek mesterséges öntözésére fordított fáradozásaikért a föld termékenységének fokozódásában dús jutalmazásra találtak. A vizemelés terén a tulajdonképeni Sz.-kat a nálunk még mai nap is általánosan használt, emeltyüre függesztett veder, az u. n. gémes kút előzte meg. Ezek voltak a vizemelésre való gépek első csirái, ezeket követték a folytonos mozgásban tartott láncra függesztett csebrekből álló vizemelők, melyekben a csebres lánc folyton egy irányban haladva, az egyik oldalon a telt csebreket felemelte s miután fent a víz belőlük kiömlött, a másikon üresen visszaeresztette. A lánc mozgatására többnyire emberi és állati erőt használtak. Később keletkeztek az u. n. vizemelő kerekek és a vizemelő csigák. A tulajdonképeni Sz.-t, mely hengerben mozgó dugattyuval működik, Vitruvius szerint Kr. e. 150. a görög Ktesibios (l. o.) találta föl, ki később tűzi fecskendőnek is használta. Kitünik ez abból is, hogy Alexandriai Hero, Ktesibios tanítványa a lég- és vizművekről irt könyvében már mint ismert dolgot tárgyalja a fecskendőt. Ktesibios találmányának becsét legjobban bizonyítja az, hogy a Sz.-k javítására hosszu időn keresztül mit sem tudtak tenni, habár a Sz. működésére a régiek is eléggé rá voltak utalva.

Csakis a XVII. századtól kezdve találkozunk említésre méltó javításokkal, melyek közül a francia Serviére által feltalált rotációs vagy forgó Sz. jutott a gyakorlatban érvényre, mely Sz. működésének elvei az 1. és 2. ábránkból tünik ki.

[ÁBRA] 1. ábra. Forgó szivattyú nézete.

[ÁBRA] 2. ábra. Forgó szivattyú, keresztmetszete.

Ebben a Sz.-ban eymásba mélyedő hengerrészek forognak s forgásuk közben az őket körülvevő ház férőjét bal oldalt tágítják, miáltal híjolt tér támadván, a külső levegő a vizet a belenyuló csövön fölnyomja, honnan a jobboldali csövön a forgó hengerrészek kiszorítják. Ezt csakhamar követte az 1682. elhalt angol Ruprecht által feltalált körforgásu Sz., mely a Sz.-házban excentrikusan elhelyezett koncentrikusan forgó koronggal működött, mely korong egy pontban az ovális házat érinti s közepén egy mozgó lapos tolattyuval ketté választja. Ez a tolattyu forgás közben bőrrel felszerelt végeivel a ház falát folyton érinti s a bal oldal beszívott vizet jobb oldalra terelvén, ott egy kiágazó csövön kilöki. Ezeknél sokkal jobban működött az 1674. Morland által feltalált u. n. plunger-Sz., mely a Ktesibios Sz.-jától főként hosszu csőszerü dugattyuja által különbözött.

[ÁBRA] 3. ábra. Egyes működésű nyomószivattyú.

A Morland-féle Sz.-t a 3. ábrából látható egyes működésü nyomó-Sz. tünteti föl. C jelzi a Sz. hengerét, K a hosszu hengeres csőszerü dugattyut, M pedig a szívó- és nyomószellentyüket magában foglaló szellentyüházat. Ez a Sz. is, valamint Ktesibiosé a dugattyu egyik útja alatt azt abból kiszorítja, tehát egy kettős löket alatt csak egyszer szállít vizet. Ezért ezeket a Sz.-kat egyes működésüeknek nevezzük. 1716. De la Hire francia kadémikus a párisi akadémián olyan Sz.-t ismertetett, melyben a dugattyu haladása közben a henger egyik oldalát tele szívja vizzel, míg a másik oldalából ugyanazon időben az előbb beszívottat kiszorítja. Ezt a Sz.-t működésére való tekintettel a Morlandéval szemben kettős működésü Sz.-nak nevezzük.

[ÁBRA] 4. ábra. Kettős működésű álló szivattyú.

Ennek a Sz.-nak, mint a 4. ábra feltünteti, két szívó- és két nyomó-, tehát összesen négy szellentyüje van. Midőn a C hengerben a K dugattyu lefelé halad, felette híjolt tér keletkezik s a vizet a külső levegő a belé nyuló R csövön és V₁ szellentyün a henger belsejébe szorítja, ugyanezen idő alatt a dugattyu az alatta levő viztömeget W szelepen át az S nyomócsőbe löki, midőn pedig a dugattyu fölfelé mozog, a víz az alsó V szellentyün ömlik be, a felső W₁ szellentyün pedig az előbb beömlött viz távozik.

[ÁBRA] 5. ábra. Emelő szivattyú, kifolyó csővel.

Az 5. ábra egyes működésü szívü- és emelő-Sz.-t láttat. Itt a C hengerben mozgó K dugattyu közepén át van törve s törését fölfelé nyiló szellentyü fedi, a henger alján pedig a V szívószellentyü foglal helyet. Midőn K dugattyu emelkedik, alul híjolt tér keletkezik, hova R csövön V szellentyün át víz ömlik, a felső részében levő vizet pedig S csőbe emeli, honnan elfolyik.

[ÁBRA] 6. ábra. Közönséges emelő szivattyú. (Utcai kút.)

[ÁBRA] 7. ábra. Kettős működésű fekvő szivattyú.

A 6. ábra közönséges emelő-Sz.-t láttat, melynek rövid kifolyó o csöve közvetlen a dugattyu fölött van. A 7. ábra fekvő helyzetü kettős működésü Sz.-t láttat. Itt a szívó-szellentyük a henger alsó, a nyomók pedig a felső oldalán vannak.

[ÁBRA] 8. ábra. Fekvő szivattyú nyomó légüsttel.

A 8. ábrabeli kettős működésü fekvő-Sz.-nak egymás fölé helyezett gömbszellentyüi vannak, a v v₁ szívószellentyük a szellentyüház alsó, míg a w w₁ nyomószellentyük ennek felső kamráiban működnek. C a Sz. hengere, K a dugója, R a szívó-, S a nyomócsöve, z pedig a nyomókamra fölött elhelyezett légüst, mely a felső részében összegyülemlett levegővel a nyomócsőben mozgó viztömeg esetleges lökéseinek lehárítására szolgál. Hosszabb csővezetékekben, különösen ha azokban több kanyarulat is fordul elő, mindig szükséges a mozgó vizből származó merev ütlések elhárítása végett légüstöt alkalmazni. A légüst egyszersmind a víz egyenletes kiömlését is elősegíti, ezért a fecskendő-Sz.-knál elkerülhetetlen. Oly esetben, midőn a szívócső egy vagy több helyen hajlik, a szívó csővezetékbe is iktatnak légüstöt. A nyomólégüstben működés közben valamivel mindig nagyobb nyomás uralkodik, mint a fölötte nyugvó vizoszlop súlya, a szívócsőben pedig az alatta levő vizoszlop súlyának megfelelő híjoltság uralkodik. Mindkettő a benne levő levegő rugalmasságával hat.

[ÁBRA] 9. ábra. Különbzéki szivattyú.

A 9. ábrában vázolt sz.-nak két egymáshoz csatolt KK dugattyuja van, az alsónak, amely a henger keresztmetszetét teljesen kitölti, kaucsukból készült tányérszellentyüvel fedett áttörése van, míg a felső valamivel kisebb keresztmetszetü hosszu hengeres rúd, mely csak a henger fedelébe illeszkedő tömítőszelence keresztmetszetét tölti meg. A v szívószellentyük az R szívócső felett a C henger alsó részén, míg a w nyomószellentyü ugynaezen henger felső részéből oldalt kiágazó csonka csőre kapcsolt szellentyüházban foglal helyet. Ez a Sz. a dugattyu lefelé haladásakor a magába szívott vizet a K korongos dugattyu szellentyüjén keresztül a C henger felső részébe szorítja, honnan felerészben ugyanakkor a felső hosszu k dugattyu az I nyomócsőbe nyomja, felerészben pedig az alsó dugattyu fölfelé haladás közben emeli át a w nyomószellentyün, amikor egyszersmind a C hengert újra vizzel szívja tele. Különbzéki elnevezését a két dugattyu keresztmetszeti területének különböző nagyságától nyerte. Ez a szerkezet 1843. Kirchweger hannoveri vasúti gépészeti igazgatótól származik.

[ÁBRA] 10. ábra. Rittinger-féle akna-szivattyú.

[ÁBRA] 11. ábra. Iszap-szivattyú

A 10. ábra 1849. a bécsi Rittinger Péter tanácsos által az 1839. Althaus emsi bányatanácsos feltalálta távcsőszerü Sz. elmélete alapján szerkesztett Rittinger-féletávcsőszerü Sz.-t láttatja. Ennek szerkezete PP tengelycsapokba kapaszkodó hajtórúd által mozgatott S csőből áll, melynek alsó vége a w emelőszellentyüt magába foglaló z légüsttel van felszerelve s ugy az alsó, valamint a felső vége c alsó, illetőleg c felső hengerek fojtószelencéjében mozog. Midőn S cső fölfelé emelkedik, az előbbeni löket alatt felemelt víz egy részét a felső henger o csövén kiszorítja, az alsó c hengerbe pedig annak szívószellentyójén keresztül új viztömeget emel. Ezen művelet alatt a z légüst aljában levő w emelőszellentyü zárva van. Midőn pedig S rúd lefelé halad, az alsó C hengerben levő vizet w szellentyün át felnyomja a felső C hengerbe, honnan részben o csövön kiömlik. Ez a Sz. működésére nézve épp ugy mint a 9. ábrabeli Kirchweger-féle hasonlít némileg a kettős működésü Sz.-khoz, de azért a Del la Hire-féle Sz. kettős működésével még sem azonosítható, amennyiben a szívást a dugattyunak csak a fölfelé való mozgása alatt végezi s csupán a vvízkinyomása történik minden löket alatt. A 11. ábra az iszapos vizek felemelésére alkalmas Sz.-t láttatja. Szerkezete hosszu csőben mozgó végtelen láncra erősített tányérsorozatból áll, mely lánc a cső felső végére erősített megfelelő alaku keréken hajlik át s a reá akasztott tányérokkal a vizet a cső tölcsérszerü alsó végén maga után szívja, illetve emeli. Ennek a vizemelőnek szerkezetét Kullmann Agricolának 1621. Baselben megjelent művében találta leirva és rajzolva.

[ÁBRA] 12. ábra. Fali gőzszivattyú.

A 12. ábra falra erősíthető, gőzzel hajtott tápláló-Sz. képét láttatja. A szerkezet felső részén van a gőzhenger, alsó részén pedig a Sz. s alatta a lendítőkerékkel felszerelt főtengely. Ezeket a Sz.-kat általában a gőzkazánok táplálására használják, noha újabb időben a Worthington- és a Schwade-féle Sz.-k e téren erős versenytársai lettek.

[ÁBRA] 13. ábra. Kettős működésű fekvő akna-szivattyú.

A 13. ábra gőzgéppel kapcsolatos kettős működésü akna-Sz. oldalnézetét láttatja. Jobbról van a gőzhenger és lendítőkerék, balról pedig a szemben állított hengerekben működő plunger-dugattyus Sz. A két szellentyüházat összekötő nyomócső felett áll a henger-légüst.

[ÁBRA] 14. ábra. Centrifugális szivattyú.

A 14. ábra a gőzgéppel kapcsolatos centrifugális Sz. képét láttatja. A centrifugális sz.-kat legelőször Appold Angliában kezdte gyártani és pedig a földek vizeinek levezetése céljából. A centrifugális Sz. szerkezete egy csigaházra emlékeztető vasházban forgó lapátos kerékből áll, mely a belé öntött vizet gyors forgásba hozva, az ö egyik helyén érintőlegesen elhelyezett csövön a röpítő erő segítségével kidobja, mire az utána támadt híjolt térséget a felszívandó vizbe nyuló szívócsövön a külső levegő benyomja, mely a lapátok közé jutva, szintén körforgásba hozatik s az előbbi viztömeget követi. Ezek a Sz.-k 3-4 m.-ről szívnak s körülbelül 15 m.-re képesek a vizet felemelni. Egyszerü szerkezetük miatt s mivel a szívócső talpszellentyüjén kívűl szellentyüre éppen nincs szükségük, iszapos víz emelésére is igen jól használhatók. Nálunk különösen a Tisza, Maros és Körös vidékén a belviz által elárasztott területek vizeinek kiszivattyuzására használják, mely célra körülbelül 1878. kezdték használni s azóta különösen az utóbbi időben nagyon elterjedtek s temérdek földet mentenek meg a belvizek elárasztásától.

[ÁBRA] 15. ábra. Schwade-féle gőzszivattyú hosszanti metszete.

[ÁBRA] 16. ábra. Schwade-féle tápláló gőzszivattyú képe.

A 15-16. ábra a fekvő helyzetben működő Schwade-féle, csupán egyenesen mozgó gőz-tápláló-Sz.-t láttatja. Ennek két gőzgépe és két Sz.-ja van közös ágyazaton s az egyik gőzhengerének tolattyuját a másik dugattyu rúdja mozgatja. A gőzkiömlés számára a tolattyu-tükörben külön csatorna van, mely nem vezet egészen a henger végéig s igy a kiömlő gőzből mindig marad annyi a hengerben, amennyi megbirja gátolni azt, hogy a dugattyut a működő gőz a henger fedeléhez lökhesse. A gépágyazat tetjére van két rövidebb tengely ágyazva, melynek mindegyikén egy hosszabb és egy rövidebb kar van. Ezek közül a hosszabbik H kar lenyulik a gép középvonaláig és a K gőzdugattyunak meg a P vizdugattyunak közös dugattyurúdjára erősített M vezetőfejnek peremei közé akaszkodik, a másik kar ellenben a másik gőzhenger tolattyurúdjával van kapcsolva s ennek tolattyuját mozgatja. A Sz.-henger felett vannak a szívó- és nyomókamrák a bennük elhelyezett apró szellentyükkel együtt. A víz S csövön ömlik a szívószellentyük alá s onnan azokon át a P hengerbe jut s midőn a dugattyu visszajön, a felső nyomószellentyün át a W nyomókamrába, onnan pedig a nyíljelü D csövön a kazánba ömlik. A nyomószellentyük felett üvegburkolatba felnyiló jelzők vannak; ezeknek mozgásáról láthatjuk, hogy melyik szellentyü dolgozik és melyik nem. A Sz. hosszabb ideig tartó megállításakor a vizet k sróf nyilásán bocsáthatjuk ki belőle. Ezek a Sz.-k, miután forgó mozgásu tömegük nincs, expanzió nélkül dolgoznak s valamivel több gőzt fogyasztanak, mint az olyanok, melyek a gőz terjeszkedő munkáját is értékesíteni birják, de mivel egyszerü szerkezetüek és olcsók, a gyakorlatban nagyon elterjedtek. Schwade újabban Sz.-inak szívócsövébe kondenzáló edényt iktatott s a gőzhengerből kiömlő fáradt gőzt idevezetve, kondenzálja. Ezzel a Sz. hatásfokát állítólag 85 %-ra emeli. A tápláló-gőz-Sz.-k hasonló tipusát nálunk a Worthington-féle Sz.-k is széles körben képviselik. Ezen itt felsorolt szerkezeteken kívűl ide sorozhatjuk még a pulzométert és az u. n. gőzsugár-Sz.-t.

[ÁBRA] 17-20. ábra. A pulzométer.

A 17-20. ábrákból a pulzométernek nevezett vizemelő gőzgépet látjuk. Ez a gép egyszerü szerkezete miatt már is kiváló helyet foglal el a vizemelésre alkalmas gépek között s különösen mélyebb bányákban az aknavizek kiemelésére alkalmas, hol finomabb szerkezetü gépek célszerüen alig alkalmazhatók. A gép sajátos alaku öntöttvas-edényből áll, melynek két körtealaku AA viztartója, s szívókamrája, D nyomókamrája és felső részén a gőzbeömlőkamrája van. A viztartó-kamrákat mind a szívókamrától, mind a nyomókamrától befelé nyilós kaucsukszellentyük választják el. A szívószellentyük lapjai a viztartó-kamrába nyilnak, míg a nyomószellentyüké a nyomókamrába. A gőzvezető csövet pedig majd az egyik, majd a másik viztartó-kamrával a gőzkamrában elhelyezett függő zárólap kapcsolja össze. Megindításakor mind a két viztartó-kamrát megtöltjük vizzel s az egyik, például a jobboldali kamrába a víz fölé gőzt bocsátunk, mely a nyomószellentyükön át a vizet kinyomja belőle. Kezdetben, midőn a gőz a vizet a viztartó-kamra felső, szűk terébe nyomja, a víz és gőz között néhány milliméter vastagságu levegőréteg van, mely előbbinek az utóbbival való behatóbb érintkezését gátolja, később azonban, midőn az érintkező felszin tágulni kezd, ez a levegőréteg mind inkább vékonyabb lesz, a gőz pedig mindig behatóbb érintkezésbe jön a vizzel; midőn a gőz a vizet már annyira lenyomta, hogy ennek felszine a nyomószellentyü nyilásához jut, a víz mozgásba jön s a gőzzel behatóbban keveredik, mire ez, részben a nagyobb hideg felszinek által, részben pedig a víz által hűtve gyorsan vizzé válik, minek következtében a vizkamra felső terében a nyomás oly kicsiny lesz, hogy a gőzosztó szellentyüt, mely eddig a baloldali viztartót zárta el a gőzvezető csőtől, a baloldali edényben uralkodó nagyobb nyomás legott átcsapja a jobboldali edény beömlő csatornájára s a gőzt amabba árasztja. Az itt levő gőz ekkor teljesen vizzé válik s az edényben oly kicsiny lesz a nyomás, hogy a külső viznek felszinére nehezedő levegő telenyomja vizzel. Az alatt, míg ez a kamra megtelik, a másikból a gőz az előbb leirt módon kiszorítja a vizet s előkészíti a szívásra. A szívás és nyomás munkája oly gyors egymásutánban változik, hogy amint az egyik körte megtelt s a másik kiürült, a gőzosztó szellentyü azonnal átcsap s a gőzt a szomszédos körtébe bocsátja. A két körte között egy nagyobb üregü W kamrát látunk, mely a szívókamrával függ össze. Ebben a kamrában szívás közben a levegő megritkul s a benne levő levegő a felszívott vvízmozgása szerint majd tágul, majd pedig összébb nyomódik, ugy hogy a szívócsőben mozgó viztomeg benne rugalmas anyagra találván, erősebb ütődéseket nem szenvedhet. Ez a kamra tehát a Sz.-knál alkalmazott szívólégüst szerepét játsza. A 17. ábrából a szerkezet jobb oldalát függőleges metszetben, bal oldalát pedig nézetben látjuk. A 18. ábra a készülék keresztmetszetét mutatja. A 19. ábra baloldalán a nyomókamra metszete, jobb oldalán pedig nézete látható, végre a 20. ábra a szívólégüst, a nyomókamra, meg a szívókamra függőleges metszetét láttatja, míg ellenben a gőzkamrát a nézetrajz tünteti elő. Ennek a szerkeeztnek jósága főképen abban rejlik, hogy kevés olyan mozgó alkotórész van rajta, mely könnyen elromolhatna. Összes mozgó részeit az öt kaucsukszellentyü meg a gőzosztó szellentyü alkotják s ezeknek mozgása is oly csekély, hogy ha jól elkészítették, ritkán romlanak meg. Javára válik továbbá az is, hogy könnyen és gyorsan bárhova, még olyan helyekre is szállíthatók, ahol nehéz hozzájuk férni, mert olajozandó alkotórészük nincsen. A vizet e készülékkel annyi 10 m. magasra nyomjuk, ahány légkörnyomásu gőzt veeztünk belé, leszámítva néhány méter magasságot a veszteségekre.

[ÁBRA] 21. ábra. Körting-féle pulzométer

[ÁBRA] 22. ábra. Körting-féle pulzométer.

A 21-22. ábrabeli Körting-féle pulzométert két körtealaku kamra s ezekkel kapcsolatos szívó- és nyomókamra alkotja, melyeknek mindegyikében két-két köralaku kaucsukszellentyü van. Az alsók a szívó-, a felsők pedig a nyomószellentyük. Az edények felső részére folytatásukat képező különálló szellentyükar van erősítve, mely a gőzosztó szellentyüt viseli magában. E mellett van neki, mindegyik kamra számára, egy-egy d kiszívószellentyüje. A kamrák alsó részébe pedig a nyomókamrából egy-egy görbe cső nyulik ki, ezek a nyomókamrából a nyomógőz közé a végeiken levő rostákkal szétosztott vizet ömlesztenek s a kondenzálódást elősegítik. Ennek a pulzométernek működése a fentebbitől csak annyiban különbözik, hogy midőn a gőz már a vizet a nyomókamra éléig lenyomta s a fecskendőcső vége is a víz szine fölé a gőz közé kerül, a fecskendőcsövön beömlő víz hűtő hatása alatt a gőz sokkal gyorsabban kondenzálódik, miáltal a pulzométer kevesebb gőzt fogyaszt és gyorsabban dolgozik.

[ÁBRA] 23. ábra. A Körting-féle pulzométerek alkalmazása a vasutak vízállomásain.

A 23. ábra a pulzométernek a vasutak vizállomásain való használatát láttatja. A pulzométer a kútban foglal helyet s a gőzt a lokomotivból nyeri.

[ÁBRA] 24. ábra. Lokomobil-pulzométer Körting testvérek gyárából.

A 24. ábra kocsira szerelt pulzométert láttat. A kocsi ugy van szerkesztve, hogy a gőz termelésére való álló gőzkazánt is rászerelhessék. A gőzkazán a kocsi hátulján, a pulzométer pedig a derekán foglal helyet, míg elől a kocsis-ülés van elhelyezve. Ezeket rétöntözésre és vizlecsapolásra célszerüen használják.

[ÁBRA] 25. ábra. A Körting-féle pulzométer alkalmazása jószágitatásokhoz.

A 25. ábra egyszerübb kocsira szerelt pulzométert láttat, ugy amint azt nagyobb gazdaságokban jószágitatáshoz használják. A pulzométert rendes körülmények között vizszintes alapra helyezzük, de kivételes esetben mint p. építkezéseknél vagy mélyebb helyek vizeinek kiemeléséhez láncra vagy kötélre is függeszthetjük. A gőzvezető cső rövid vezetéknél szűkebb, hosszabb vezetéknél azonban bővebb legyen. Akkor is szűk csövet használhatunk, ha a kazánnyomás a víz szállítómagasságához arányítva nagy. Hosszu gőzcsövekbe a pulzométer elé vizkiválasztót iktassunk és a csővezetéket jól beburkoljuk, hogy a gőz vizet ne vigyen magával a pulzométer belsejébe. A gőzcsövet összekötése előtt jól kifúvassuk, hogy az esetleg benne levő tisztátalanságot a gőz be ne vigye. A gőznyomás alacsony szállítómagassághoz megfelelő nyomásnál a szállítómagasságnak felével, a nagyobbakhoz pedig 1,5 légkörnyomással nagyobb legyen, mint amennyi a szállítómagasságnak megfelel. Nagyobb szívómagassághoz bővebb szívócsövet és légüstöt használjunk és a szívócső végére mindig kapcsoljunk szellentyüsszűrőkosarat. Kis nyomómagassághoz kissé szűkebb nyomócsövet is alkalmazhatunk, ha a nyomócső hosszu és esetleg benne görbületek is vannak, nyomó légüstöt kapcsoljunk belé. A szívómagasság 3-4 m.-re teendő, az emelőmagasság többi része mint nyomómagasság szerepeljen. Nagyobb emelőmagassághoz több pulzométert használhatunk egymás fölött. Ily esetben az alsó pulzométer a vizet egy nyitott edénybe nyomja, ebből a fölötte álló második ismét fentebb fekvő edénybe emeli s igy tovább, míg végre a legfelső a szabadba önti.

[ÁBRA] 26. ábra. A Körting-féle pulzométer alkalmazása aknavizek kiemeléséhez.

A 26. ábra mélyebb bányaviznek kiemelésére használt két egymás felett fekvő pulzométer alkalmazását láttatja. Az alsó p pulzométer az aknában összegyüjtött vizet e felett levő G edénybe nyomja, honnan a felső p pulzométer a szabadba önti. A gőzt mind a két pulzométer az akna fölött fekvő gőzkazánból nyeri, melyből a gőz D szellentyün át bővebb csövön ömlik a felső pulzométerhez, onnan pedig vékonyabb cső vezeti az alsóhoz. Már öt egymás fölött elhelyezett pulzométerrel is jó sikert értek el. L. még Injektor, Kompressziós szivattyu és Légszivattyu.

A Sz.-k egyik speciális alkalmazása az, amidőn tűzoltás céljaira használtatnak. A tűzfecskendők a többi Sz.-alaktól némileg szerkezetben, de főleg anyagban és alakban térnek el, amennyiben maga a Sz.-test ércből, a soha sem hiányzó nyomó- és szívólégüst pedig vörösrézből készül, szellentyüi könnyen hozzáférhetők, dugattyui bőrgalléros tömítéssel birnak, szívó- és nyomócsövei pedig használatba vételkor külön álló tömlődarabokból állíttatnak össze. A legtöbb tűzfecskendő kétdugattyus, egyszerüen működő szívó-nyomó Sz., ámbár készül egyhengerü, kettős működésü is, kivált a gőzfecskendők sorában. Gyárakban és szinházakban, nagy raktárakban tűzvédelmi szempontból nagyobb méretü stabil gőz-Sz.-kat helyeznek el valamely tűzbiztos helyen, amely Sz. azután a gyár területén elágazó földalatti, illetve a magasabb épületekben azok tetőzetéig felfutó vasnyomócsővezetéket táplál, amely csővezetéken az udvaron és minden egyes gáyrhelyiségben, emeleten tömlőkkel felszerelt kifolyó nyilások, tűzcsapok stb. alkalmaztatnak, ugy hogy minden ponton erős sugarat lehessen a tűz ellenében működésbe hozni. Ily gőz-Sz.-k 3-10 m³ vizet szállítanak óránként és 6-10 sugarat adnak, míg a kisebb kézi fecskendők percenként 160-450 litert és 1-2 sugarat, a mozgó gőzfecskendők 500-2000 liter vizet és 2-6 sugarat adnak percenként. L. még Gázfecskendő és Extincteur.

Forrás: Pallas Nagylexikon