Szívbetegségek
(vitium cordis), e néven azokat a zavarokat foglaljuk össze,
amelyek a sziv anatomiai vagy fiziologiai épségét érik. Ezen betegségek részben
világra hozottak, azaz még a méhenbelüli életben keletkeztek, részben pedig
később támadnak az emberben, ez utóbbiak sokkal gyakoribbak. A Sz. okául
gyakran szolgál a sokízületi csúz és az általa támasztott szivbelhártyagyuladás
(endocarditis) vezet az idült Sz.-re; ezen gyuladás fertőzési eredetü s
fekélyeket támaszt a billentyükön, aminek folytán a billentyük megrövidülnek s
nem záródnak pontosan (l. Szívbillentyübántalmak), v. a szivszájadékok
megszűkülnek (stenosis) s a vért csak nehezen bocsátják át. Hasonló folyamatot
az idült érgyuladás, az endarteritis chron. deformans is okoz, de míg az előbbi
kór a fiatal embereket ámadja meg, addig az utóbbi8 az idősebbeket. A sziv
izomzatának nagy ellensége az alkohol s ennek mrétéktelen élvezete a legtöbb
szivizomelfajulásnak oka, ezenkivül a sziv koszoruerének megbetegedése,
általános bántalmak s szivburokgyuladás okozhatnak még szivizomelfajulást. Ezen
anatomiailag kimutatható Sz.-kel szemben vannak a sziv beidegzési zavarai,
amelyeknek leggyakoribb oka a túlságba vitt dohányzás, azonban itt is elég
gyakran szerepelnek az idült érbetegségek, vesebajok, kevésvérüség ok gyanánt,
néha idegbetegségek. A sziv ideges zavarai közül főleg a lassu érveréssel járó
alak lehet veszedelmes (bradycardia), ennek folyamán súlyos ájulások,
epilepsziás rohamok állhatnak be s ily módon a halál. A veleszületett szivbajok
többnyire a jobb sziv szivszájadékainak szűkületében állanak s e mellett,
gyakran ennek következtében, nyitva maradnak a két szivfél közti válaszfalak,
vagy legalább a méhenbelüli életben meglevő, de a születés után elzáródó
nyilások (a két pitvar közti tojásdad lyuk és a Botalli-vezeték) s igy a már
oxigénnel telített vér a vénás vérrel állandóan keveredik. Ezen egyének csak
ritkán élnek pár évig, bár egyes kivételek kisebb hibákkal már az aggkort is
elérték. A kifejlődő inkompenzációnak legszembetünőbb jele a kékkór, amidőn az
arc, a kezek, a törzsök egy része sötétkék szint ölt s a betegek súlyos nehéz
lélekzéssel küzdenek. Ezen kóralak a legkevésbbé gyúgyítható.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|