Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szívburokgy... ----

Magyar Magyar Német Német
Szívburokgy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szívburokgyuladás

(pericarditis), a szivet körülvevő hártyának gyuladása. Ezen savós hártya a gyuladás alatt egyenetlen, bolyhos felületüvé válik, majd üregében folyékony izzadmány gyülik meg, amely ezen hártyából alkotott zsákot nagy mértékben kitágítja. A Sz. többnyire lázas hőemelkedéssel szokott kezdődni, a hőmérsék 39-40°-ig is emelkedhetik s a lázas szak több napig eltart; a lázzal egyidejüleg szúró fájdalmak támadnak a sziv tájékán, a lélekzés nehezebbé válik. Az orvosi vizsgálat a legelső időben a sziv felett hallható szisztolés és diasztolés dörzsölési zörejt mutat ki, majd a folyékony izzadmány megszaporodásával a szivtompulat rendes alakja megnagyobbodik, főleg jobb- és felfelé, igy csúcsával felfelé néző háromszöget alkot. A Sz. veszedelmessé válhat az izzadmány túlságos nagyra szaporodása által, amidőn az a szivet mozgásában gátolhatja, továbbá a gyuladásnak a szivizomzatra átterjedése által s végre a szivburok hibás gyógyulása által. Ez utóbbiban ugyanis előfordul, hogy a szivburok lemezei, amelyek az életben hivatva vannak a szivmozgásokat megkönnyíteni sikamlós felület fentartása által, összenőnek s igy a sziv összehúzódása nehezebben történhetik. Ez a kiemenet gyakori a savós izzadmányban; ha az izzadmány genyes, ugy a gyógyulás gyakran ezen izzadmány elmeszesedése által törétnik s ekkor a szivet mészpáncél övezi körül. A legrosszabb a véres izzadmány, mert ez kiterjedt gümőkór- v. rossz természetü daganatra utal. A Sz. az esetek többségében meggyógyul; orvosi kezelése részben a gyuladás ellen hideg borogatás, iócázásból, részben a bántalom okának leküzdésében áll; igen fontos azonban az egyes tünetek kezelése is, ezek között első helyen áll a túlságos nagy mennyiségü, v. igen nehezen felszívódó izzadmány lecsapolása (l. Szívcsapolás). A betegnek még a hevenyés tünetek lezajlása után is sokáig kell a legnagyobb nyugalomban maradnia, hogy a felszívódás lehető teljességgel megtörténjék.

Állatokban a Sz. egészben hasonló okokból fejlődik, szarvasmarhákban azonban ezenkivül még egy sajátos alakja fordul elő, melyet a recés gyomorból a rekeszizmon át a szivburokba fúródott idegen testek, főleg tűk, szögek, sodronydarabok idéznek elő. A betegség főleg tehenészetekben, hol nők gondozzák az állatokat, gyakori, mert itt a tehenek leginkább szedhetnek fel a takarmánnyal tűket. A betegség lassankint fejlődik, kezdetben csak valamivel izgatottabb szivverés, járás közben nehezített lélekzés, később a tünetek súlyosbodása mellett még a szivtájéknak és a lebeny alsó végének vizenyőssége is jelzi, a pontosabb vizsgálattal megállapítható jellemzőbb tüneteken kivül. A beteget legcélszerübb mielőbb a vágóhídon értékesíteni, mert az orvoslás egyedüli módja, az idegen testnek eltávolítása operálás útján, szintén kevés reménnyel kecsegtet.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is