Szívóférgek

(Trematoda), a laposférgek (l. o.) osztályának egyik rendje, lapított, levélforma v. kissé hosszukás, csillangótlan testtel; szívókorongokkal és gyakran horgokkal; alfelnyilás nélküli bélcsatornával; véredények nélkül. Az ide tartozó fajok majd mikroszkópi kicsinségüek, majd több cm. hosszuak. Testük legtöbbször hosszukás, mindkét végén kerekített, néha mellső, máskor hátulsó vége többé,kevésbé befűződött. Valamennyinek többé-kevésbé jól fejlett szívókorongja van s ezek a szájnyilás körül és a hasoldalon feküsznek; a külső élősködőknél általában erőteljesebbek, mint a belső élősködőknél. A test fölületén csillangók nincsenek, hanem a többé-kevésbé vékony kutikula majd sörtéket, tüskéket, horgokat, majd szemölcsöket, pikkelyeket visel. A kutikula alatt matrixréteg fekszik s ez alatt a bőrizomtömlő terül el, amely külső gyűrüs és belső hosszirányu izomrostokból áll, de ezekhez még ferde lefutásuak is járulnak. testüreg nincs, mert ezt a nagy kötőszöveti sejtekből álló parenchima tölti ki s ebben feküsznek a belső szervek. A száj csaknem mindig a test mellső végén fekszik két szívó korong között vagy pedig egynek az alapján. A szájnyilás izmos falazatu garatba vezet, melyhez rövidd bárzsing csatlakozik. Az emésztőgyomor két ágra oszlik és gyakran vakbeleket bocsát; de alfelnyilás soha sincs. Az idegrendszer a garat előtt fekvő két dúcból áll, melyeket idegrreszték kapcsol össze s ezekből mell- és hátrafelé páros idegek indulnak ki. A fiataloknak és a külső élősködők legnagyobb részének még kifejlett állapotban is több egyszerü szeme van. A vizedényrendszer kétoldali edénytörzsei számos csillangós tölcsérrel kezdődnek s a test hátulsó végén fekvő lüktető hólyagban végződnek. Majdnem kivétel nélkül valamennyien himnősek; női ivarszervük egy csirafészekből, két székmirigyből s egy héjmirigyből áll. A him ivarszerv egy vagy több heréből áll, melyeknek vezetéke közös ondóvezetékké egyesül, mely cirrus-zacskóvá széelsedik ki és közösülő szerv gyanánt kitolható. Fejlődésük vagy direkt vagy indirekt, az utóbbi esetben a gazdák változtatásával kapcsolatos bonyolódott nemzedékváltozáson mennek át (l. Métely). Ez idő szerint mintegy 500 fajt ismernek, amelyek valamennyien élősködők, még pedig ugy a vizi, valamint a szárazföldi állatokban. Két alrendbe osztatnak. 1. alrend: Monogeniea, külső élősködők, rendesen legalább három szívókoronggal és horgokkal, nemzedékváltozás nélkül. Ide tartozó család a Tristomidae, egy hasoldali nagy és két száj melletti kis szívókoronggal, fajai főleg tengeri halak bőrén és kopoltyuin élősködnek. A Polystomidae-család jelleme a szívókorongok nagy száma a test hátulsó végén. Fajai részint halakon. részint kétéltüeken s csúszómászókon élősködnek. Ide tartozik a Diploozon paradoxum Nord. (l. o.), továbbá a Polystomum integerrimum Rud., amely főleg a kecskebéka fúgyhólagyjában élősködik. A Gyrodactylidae család fajai kicsinyek, testük mellső végén 2-4 visszahúzható nyujtvány van; édes- és tengervizi halak kopoltyuin élősködnek. 2. alrend: Digenea, belső élősködők, legfeljebb két szívókoronggal, horgok nélkül, nemzedékváltozással. Ide tartozó család a Distomidae, hasoldali és száj körüli szívókoronggal; fontosabb nemei: Distomum Retz (l. Métely), Gynaecophorus, Amphistomum. Másik család a Monostomidae vagy látható szívókorongok nélkül vagy csupán egy száj körüli szívókoronggal; nemei Holostomum Nitsch., Hemistomum Dies, Monostomum Zed.

Forrás: Pallas Nagylexikon