Szívósság

szilárd anyagok igen becses műszaki tulajdonsága, a ridegség ellentétes fogalmának egyik része. Szivós anyag a bőr, a lágyacél, holott rideg az üveg, az öntöttvas stb. Sz. az anyag idomíthatóságának az a foka, amelyen belül a húzásra igénybe vett rúd egész hosszában egyenletesen deformálódik, míg azt az idomíthatóságot, amelynél a húzott ród helyenként erősebb alakváltozást szenved, képlékenységnek neveznek. Szerkezeti anyagoknál a Sz. becsesebb sajátság a képlékenységnél, mert a szivóssági alakváltozásoknál az egész szerkezet vesz részt a tehrhordásban (ellentállásban), a képlékenységi alakváltozásoknál pedig annak csak csekély része. A Sz. tulajdonképen molekuláris helyzeti erély, amely igénybevételekkel csökkenthető és oly műveletekkel, amelyek a molekulákat eredeti helyzetükbe visszaterelik, fémeknél p. izzítással, bizonyos határig növelhető. A Sz. jellemzője, hogy szoros kapcsolatban áll a keménységgel, illetőleg, hogy azonos anyagnál a Sz. kisebbedésével a keménység növekedik és viszont a Sz. növekedésével a keménység csökken. A kiizzított vas vagy acél mindig lágyabb az igénybevételekkel ridegítettnél. A képlékenységnél ezen jelenség nem áll elő; ennél az igénybevételek nem fokozzák a keménységet. V. ö. Rejtő S., Az elméleti mech. techn. néhány alaptétele.

Forrás: Pallas Nagylexikon