Szláv zene

A sokféle irányban elágazó szláv nemzetiségek zene tekintetében mindnyájan egy fő pontban egyesíthetők s tekinthetők át, u. m. az oroszban, melytől legspeciálisabb s legmagasabb művészeti magaslatra emelkedett egész napjainkig a lengyel és a cseh zene, míg a többi szláv nemzetiségek zene dolgában még manapság is keveset nyomnak a szláv zene mérlegében, minők a szerbek, bolgárok, illirek stb. Egyedüli kivételt még a horvátok alkotnak, akik közelebb esvén a nyugati civilizáció áramához, zene, irodalom és művészet tekintetében is kiválóbb szinvonalra emelkedtek. Az orosz zenei műveltség és élet 1830 óta kezdett intenzivebben fejlődni s azóta egész korunkig bámulatos fellendülést nyert és nyer folytonosan. Pétervár, Moszkva, Riga, Odessza s más nagy városokban ma már számos operaházak, zeneiskolák, zeneegyesületek vannak, hol a művészek kiváló anyagi és szellemi méltatásban részesülnek. A végrehajtó művészet terén is sok nagy tekintélyt tud felmutatni s manapság már méltán nevezhető az orosz zene irányadónak az összes szláv néptörzsek közt. Legnagyobb korifeusai közé számíthatók: Rubinstein Antal, Rimszkíj Korzakov, Csajkovszkíj stb., kik a zene minden terén első rangu helyet foglalnak el. Az orosz mellett a szláv népfajok között a cseh jutott nagyobb jelentőségre. Újabban európai magaslatra emelkedtek közülök: Smetana és Dworák. A cseh polkatánc és zene hódítása ismeretes az egész világon, mely nemzetközi műformává is kinőtte magát, mint a lengyel mazur, a polonaise és a krakoviak (l. Lengyel zene). A tót-szláv törzs népdalirodalma az orosz mellett a leggazdagabbnak mondható, leszámítva azt a sok idegen elemet, amelyet magába felvett, főleg a magyarsággal való ezer éves érintkezése folytán. A Sz. alapvonása a busongó hangulat, a kecses nnaívegyszerüség a dallamkötés- és a harmoniai kiséretben, melyek azonban teljesen alkalmasak a legmesterségesebb zenei kombinációkra is.

Forrás: Pallas Nagylexikon