Szlavofilizmus

orosz politikai irányzat, melynek célja társadalmi úton az összes szlávság közt az érintkezést fentartani, politikai úton pedig az összes szlávságot konfederált összeköttetésbe hozni. A Sz. már régebben lappangott mint ideális gondolat ugy az orosz, mint a többi szláv irók műveiben (Puskin, Kollár), de mint határozott irány csak a negyvenes évek vége felé Kirjejevszkyj, Homjakov és Akszakov fellépésével kezdődik. Ezek állították fel azt a teoriát, hogy a nyugat civilizációjától a szlávoknak el kell zárkózni, mert az a civilizáció már leélte magát, kritikája megsemmisített minden élet-alapot s annak ellenében egyedül a szláv, még pedig az ortodox, pravoszlavnyj világ képes az emberiség vérkeringését felfrissíteni, az élet céljárul új felfogásu, magasabb eszményeket állítani, s hogy a nyugat is kénytelen lesz előbb-utóbb a szláv világ erkölcseit, szokásait, kulturáját elfogadni. Maga az orosz kormány mindig távol áll a Sz.-tól s igy 1888. sem engedte meg nagygyülésüket Kijevben. Lehet mondani, hogy az orosz társadalom előkelőbbjei, valamint a kiválóbb irók (Turgenjev, Tolsztoj, Csehov, Nekraszov, Boborykin stb.) szintén távol tartják magukat a szlavofil mozgalmaktól. V. ö. Szabó Endrétől az Oroszország és Európa cikket (Budapesti Szemle 1889 jan.).

Forrás: Pallas Nagylexikon