az indogermán törzshöz tartozó népek, amelyek a litvánokkal
állanak a legközelebbi rokonságban. A germán törzsek az összes Sz.
megjelölésére a vendek v. vindek elnevezést használták, noha a Sz. igy sohasem
nevezték magukat, hanem vagy szloveneknek vagy egyes törzseiket más-más néven.
A Sz. számos törzsre oszlanak, amelyeknek legrégibb lakóhelye és legrégibb
története még tán homályosabb mint a többi európai népé. (A szláv népek
elágazásáról lásd Szláv nyelvek és irodalmak.) A régi irók adataiból, valamint
a későbbi vándorlásokból némileg bizonyosnak látszik, hogy a szláv népek
meghatározhatatlan, de a mi éránk kezdetét mindenesetre megelőző időszaktól Kr.
u. a III. vagy IV. sz.-ig oly területen laktak, amelynek határai a következők
lehettek: a Nyementől a Düna torkolatáig, bár a Keleti-tengertől a litvánok
választották el őket; a rigai tengeöböltől a Valdáj-hegyeken át az Oka
torkolatáig, északon és keleten a finnektől határolva; a keleti határt az
Okától Kijevig s innen a Bugig terjedő vonal, a déli és nyugati határt pedig
körülbelül a Kárpátok és a felső Visztula alkották. Egy nagy népvándorlás aztán
szétválasztotta ezt az egységes területen lakó szlávságot. A VI. sz. óta az
Alsó-Duna északi partja a Sz.-é, akik a VII. sz. kezdete óta Moesiát, Trákiát
és Makedoniát is meghódították. A vandálok, burgundok és más germán törzseknek
az Odera és Elbe mellől való kivándorlása után az V. sz.-ban Sz. mentek az
Odera vidékére és a Keleti-tenger nyugati partvidékére; az V. sz. vége felé
csehek és morvák települtek meg. Azonkivül sokan vándoroltak a Kárpátok mögötti
országokból Pannoniába, ahonnan egyes szláv törzsek mintegy 600 előtt
Felső-Ausztriába, Stíriába, Karintiába, Krajnába nyomultak. Végül a VII. sz.
elején jöttek a horvátok és szerbek Dalmáciába és az egész régi Illiriába (a
későbbi Bosznia, Szerbia stb.). Az összes, eredetileg a Kárpátok mögötti
országokban egymás mellett lakó törzsekből azonkivül nagy rész az ősi
lakóhelyeken maradt és innen főleg É. és K. felé terjeszkedett (oroszok). E
területek közül a Sz. a történet folyamán ismét elvesztették az Elbe és Odera
vidékét, Felső-Ausztriát és Karintia és Stíria legnagyobb részét, hazánk egy
részét stb. A Sz. száma körülbelül 95 millióra rúg. Ezek közül a bolgárok,
oroszok és szerbek majd kizárólag a görög, a csehek, lengyelek, szlovének,
horvátok a r. kat. egyházhoz tartoznak; protestáns a vendek nagyobb, a csehek
és a többi szláv törzs kis része; a szerbek és bolgárok közt az iszlám is el van
terjedve. A görög egyházhoz tartozik körülbelül 73 millió, a rómaihoz 20
millió, a protestánshoz 11/2 millió, az iszlámhoz 900,000
ember.
A Sz.-ról közelebbi adatokat először csak Jordanes és
Prokopius adnak a VI. sz.-ban. A Sz. ekkor már megkezdték nagy vándorlásukat s
ekkor kezdődött történetük is. Az Elbe, Saale és Odera mentén lakó szláv
törzseket a középkor folyamán a németek vagy kiirtották vagy kevesek
kivételével (szorbok, luzsicai vendek) germanizálták.
Forrás: Pallas Nagylexikon