Szlávok

az indogermán törzshöz tartozó népek, amelyek a litvánokkal állanak a legközelebbi rokonságban. A germán törzsek az összes Sz. megjelölésére a vendek v. vindek elnevezést használták, noha a Sz. igy sohasem nevezték magukat, hanem vagy szloveneknek vagy egyes törzseiket más-más néven. A Sz. számos törzsre oszlanak, amelyeknek legrégibb lakóhelye és legrégibb története még tán homályosabb mint a többi európai népé. (A szláv népek elágazásáról lásd Szláv nyelvek és irodalmak.) A régi irók adataiból, valamint a későbbi vándorlásokból némileg bizonyosnak látszik, hogy a szláv népek meghatározhatatlan, de a mi éránk kezdetét mindenesetre megelőző időszaktól Kr. u. a III. vagy IV. sz.-ig oly területen laktak, amelynek határai a következők lehettek: a Nyementől a Düna torkolatáig, bár a Keleti-tengertől a litvánok választották el őket; a rigai tengeöböltől a Valdáj-hegyeken át az Oka torkolatáig, északon és keleten a finnektől határolva; a keleti határt az Okától Kijevig s innen a Bugig terjedő vonal, a déli és nyugati határt pedig körülbelül a Kárpátok és a felső Visztula alkották. Egy nagy népvándorlás aztán szétválasztotta ezt az egységes területen lakó szlávságot. A VI. sz. óta az Alsó-Duna északi partja a Sz.-é, akik a VII. sz. kezdete óta Moesiát, Trákiát és Makedoniát is meghódították. A vandálok, burgundok és más germán törzseknek az Odera és Elbe mellől való kivándorlása után az V. sz.-ban Sz. mentek az Odera vidékére és a Keleti-tenger nyugati partvidékére; az V. sz. vége felé csehek és morvák települtek meg. Azonkivül sokan vándoroltak a Kárpátok mögötti országokból Pannoniába, ahonnan egyes szláv törzsek mintegy 600 előtt Felső-Ausztriába, Stíriába, Karintiába, Krajnába nyomultak. Végül a VII. sz. elején jöttek a horvátok és szerbek Dalmáciába és az egész régi Illiriába (a későbbi Bosznia, Szerbia stb.). Az összes, eredetileg a Kárpátok mögötti országokban egymás mellett lakó törzsekből azonkivül nagy rész az ősi lakóhelyeken maradt és innen főleg É. és K. felé terjeszkedett (oroszok). E területek közül a Sz. a történet folyamán ismét elvesztették az Elbe és Odera vidékét, Felső-Ausztriát és Karintia és Stíria legnagyobb részét, hazánk egy részét stb. A Sz. száma körülbelül 95 millióra rúg. Ezek közül a bolgárok, oroszok és szerbek majd kizárólag a görög, a csehek, lengyelek, szlovének, horvátok a r. kat. egyházhoz tartoznak; protestáns a vendek nagyobb, a csehek és a többi szláv törzs kis része; a szerbek és bolgárok közt az iszlám is el van terjedve. A görög egyházhoz tartozik körülbelül 73 millió, a rómaihoz 20 millió, a protestánshoz 1^1/₂ millió, az iszlámhoz 900,000 ember.

A Sz.-ról közelebbi adatokat először csak Jordanes és Prokopius adnak a VI. sz.-ban. A Sz. ekkor már megkezdték nagy vándorlásukat s ekkor kezdődött történetük is. Az Elbe, Saale és Odera mentén lakó szláv törzseket a középkor folyamán a németek vagy kiirtották vagy kevesek kivételével (szorbok, luzsicai vendek) germanizálták.

Forrás: Pallas Nagylexikon