Szlemenics

Pál, jogtudományi iró, szül. Kecskeméten 1783 jan. 22., megh. Pozsonyban 1856 dec. 6-án. A középiskolai tanulmányokat szülővárosában s Pesten, a filozofiát s teologiát Vácon, mint ottani püspöki megyei növendékpap, a jogtudományokat pedig a pesti királyi egyetemen Kelemen és Markovics tanárok alatt 1804. végezte s e közben Révai Miklósnak a magyar nyelvről tartott hires előadásait is szomjas lélekkel hallgatta. Azután Esterházy Ferenc gróf házában Bécsben nevelő és titoknok volt; 1809-ben pedig a pozsonyi királyi akadémiában a hazai polgári és fenyítő törvények rendes tanárává neveztetett s már ez előkelő tanszéket töltötte be, midőn 1810. ügyvédi oklevelet nyert s 1811. a törvények doktorává lett. A magyar tud. akadémia azonnal kezdetben 1830 nov. 17-én törvénytudományi osztályába rendes taggá választotta, melynek kebelében egyike volt a legmunkásabb tagoknak. A király 1838-ban nevelői és irói bokros érdemei tekintetéből nemesi levéllel tüntette ki s királyi tanácsossá is kinevezte. Első nagy munkája az Elementa juris criminalis hungarici, első kiadásban 1817-ben, másodikban 1827., harmadik bővített s javított kiadásban 1833-ban, mindannyiszor Pozsonyban jelent meg. Azután következtek szintén latin nyelvü polemikus kisebb munkái Kövy ellen, Kelemen Imre kedvelt tanára védelmében: Discussio opusculi, cui nomen Ratio Jurisprudentiae hung. ad ductum Institutionum Kelemenianarum (Pozsony 1817) s egy másik hasonló (1820). 1819. két kötetben jelent meg: Elementa Juris hung. civilis privati s még latin nyelven 1829. Elementa juris hung. judiciarii civilis és végre 1841. Additamenta ad editionem tertiam Elementorum Juris jud. civilis, tam criminalis hungarici (mind Pozsonyban). Polgári törvényének magyar kiadása: Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény (Pozsony 1823), a Marczibányi-jutalmat nyerte s 1844-ben második kiadást ért; ffenyítő törvényének magyar nyelvü kiadását pedig Fenyítő törvényszéki magyar törvény (Buda 1836), valamint ennek újonnan kidolgozott kiadását is (Pest 1847) a magyar tud. akadémia eszközölte. 1845. Pozsonyban jelent meg tőle a Magyar törvények történetirata rövid vázlatban előadva s a Magyar polgári törvény még egy bővített, már harmadik kiadása négy kötetben. Ezen önálló műveken kívűl nagy számu jeles és alapos törvénytudományi értekezése jelent meg a Tudományos Gyüjteményben, a Magyar Akadémiai Évkönyvekben s Tudománytárban s a Bajza Athenaeumában. Az Akadémiai Évkönyvekben jelent meg (VI. köt. 1845, VII. köt. 1846 s VIII. köt. 1860.) legutolsó nagy munkája, Törvényeink története országunk keletkezésétől az Árpádok kihaltáig; és ugyanaz a vegyes házakbeli királyok alatt, végre ugyanaz: az ausztriai házbóli királyaink alatt I. Ferdinándtól I. Ferenc haláláig. Van egy német munkája is fiatal korából: 1816. Bécsben adta ki Farkas János magyar nyelvgrammatikájának bővített s átdolgozott 9-ik kiadását magyarul tanuló németek számára. (Nekrologja a Magyar akadémiai Értesítő 1858. évi XVIII-ik kötetében. V. ö. Kecskeméti Lapok 1872. 13. sz.: Sz. P. tanár s jogtudós, Horváth Dömétől.)

Forrás: Pallas Nagylexikon