Szmolenszk

1. kormányzóság Oroszország középső részében Tver, Moszkva, Kaluga, Orjol, Csernigov, Mohilev, Vitebszk és Pszkov között, 56,043 km² ter., (1893) 1.469,756 lak. Földje É-ról, ahol a Valdai-fensík van, D. felé lejtősödik. É-on egészen sík, D-i részében a folyók mentén dombsorok láthatók. Folyói a Volga, Düna és Dnyepr környékéhez tartoznak. A Volgába ömlik a Vazura, az Okába a Moszkva és Ugra, a Dünába a Mezsa a Barcával, Lucsesszával és Obsával, továbbá a Kaszplia; a Dnyeprbe, amely maga is öntözi Sz.-et, a Vjaszma, Voszma, Szozs és Deszna. A tavak igen számosak; legnagyobb a Scsucsije, Szvickije és Pileckije. Éghajlata magasabb fekvésénél fogva hidegebb, mint a szomszéd kormányzóságoké. Sz.-ban az évi középhőmérséklet 4,87°; a juliusi 18,7°, a januáriusé -6,8°. Földjének 29,3 %-a szántó, 38,8 %-a erdő és 21,2 %-a legelő. A gabonatermés a szükségletet nem elégíti ki; lent K-en, kendert D-en, almát a Vjaszma környékén termelnek. Az állattenyésztés sem virágzik. A lovak száma 365,000, a szarvasmarháké 361,000, a juhoké 394,000 és a sertéseké 162,000. Az ipartelepek száma 158; köztük néhány nagyobb szövő-, bőr-, üveggyár és 51 szeszégető. Ásványvizforrások: a kéntartalmu jasszenai és a vastartalmu duginói. Járások: Bjelij, Dorogobuzs, Duhovscsina, Gsack, Jelnja, Juhnov, Krasznij, Porjecsje, Roszlavl, Sz., Szücsevkas s Vjaszma. - 2. Sz., az ugyanily nevü kormányzóságnak, járásnak és püspökségnek székhelye, a Dnyepr mindkét partján, vasút mellett, (1893) 38,519 lak., sör-, bőrgyártással, agyagiparral és jelentékeny gabnakereskedéssel. A Dnyepr bal partján van Szvirszkaja, Bogoszlovszkaja, Racsevka, Iljinszkaja, Nikolszkaja, jobb partján pedig Zadnyeprovszkaja és Petropavlovszkaja külvárosa. Körfalainak és földhányásainak egy része maig is látható. Legjelentékenyebb épülete az 1676-1772. egy 1101-ből való templom helyén épült Mária mennybemenetelének temploma. Régi fegyverekkel és egyházi szerekkel meg képekkel; továbbá a szt. Péter és Pálról, a Keresztelő szt. Jánosról elnevezett templomok; ezenkivül van a városban egy 1812-re emlékeztető vaspiramis, az Engelhard ezredes szobra, többféle középiskolája, jótékony intézete, nyilvános kertje és nyilvános könyvtára. Sz. egyike Oroszország legrégibb városainak; 882. Oleg orosz birtokká tette; 1395. elfoglalták a litvánok és egy külön palatinátus székhelyévé tették; 1514-ben Vasszilij Ivanovics visszafoglalta az oroszok részére; Godunov Boris pedig megerősítette; de III. Zsigmond lengyel király 1611. ismét visszafoglalta és Sz. csak 1654 óta van szakadatlanul az oroszok birtokában. 1812. I. Napoleon itt legyőzte Barclay de Tollyt és megnyitotta magának az utat Moszkvába. V. ö. Nikitin, Sz. város törétnete (oroszul 1847).

Forrás: Pallas Nagylexikon