Szociális politika

az államnak, közigazgatási, politikai és társadalmi testületeknek mindazon tevékenységei, amelyek az emberiség társas életének szabályozására, különösen pedig annak javítására vannak irányozva. Ily tág értelemben tehát a Sz. keretébe tartoznak a kormányzati, a gazdasági és nemzetiségi kérdések, amelyek közül az első, t. i. a kormányzati politika, márrégen művelt ága e tudománynak s politika néven (l. o.) ismeretes; az utóbbi két ág, t. i. a gazdasági és a nemzetiségi politika ellenben csak később részesült megfelelő gondoskodásban, Napjainkban csupán ezeket az ágakat forglalják össze szűkebb értelemben a Sz. neve alá. A gazdasági politika a szocializmus (l. o.) törekvéseivel szemben ugy a termelésnek s a fogyasztásnak, mint a jövedelemeloszlásnak mai rendszereit minden nagyobb felforgatás nélkül akarja megfelelőbbé tenni. Erre vonatkozó kormányzati intézkedéseinek az a célja, hogy a fogyasztási képességnek megfelelően emelje a fizetési képességet, miért is a munkásvédelemről, a szegényügy rendezéséről, az olcsó és gyors jogszolgáltatásról, a jó hiteltörvényekről, az általános népnevelésről, a megfelelő adórendszerről kiván gondoskodni. A nemzetiségi politikában ez idő szerint két rendszer uralkodik; az egyik elmélet szerint a nemzetiségek külön közjogi állást élveznek, a másik elmélet szerint ez nem illeti meg őket (l. Nemzetiségi törvény). Ahol a nemzetiségek meg vannak fosztva a közjogi állás kedvezményétől, ott a nemzetiségi politika vagy biztosítja számukra az államban az etnikai fenmaradhatást mint p. Magyarországban, vagy pedig kormányzati és gazdasági kényszerekkel beolvasztják a nemzetiségeket az állam uralkodó nemzetiségébe, amint p. Bismarck cselekedte a németországi szlávokkal. A köztapasztalás azt mutatja, hogy a nemzetiségi kérdés csak a gazdasági politika megfelelő felhasználásával oldható meg; ez az egyedüli útja az ellentétek elsimításának, minden egyéb intézkedés csak erősíti a maga reakciójával a nemzetiségi öntudat ellenálló erejét.

Forrás: Pallas Nagylexikon