Szóegyeztetés

(latin műszóval congruentia), a nyelvtanban az az eljárás, illetőleg szerkesztés, mely szerint két-két egymással kapcsolatos mondatrészt bizonyos tekintetben egymással megegyeztetünk, egyezőleg alakítunk. Legfontosabb az alany és állítmány egyeztetése. Általános szabály, hogy az állítmány megegyezik az alannyal személyben és számban. Első és második személyü alany csak az 1. és 2. személyü névmás szokott lenni: én irok, te irsz; magunk irunk, magatok irtok. Minden egyéb alany harmadik személyü. Csak még a viszonyító névmást szoktuk néha magunkra vagy a megszólított személyre vonatkoztatni s igy első vagy második személyü igével összekötni, p. Mi atyánk, ki vagy mennyekben. Sokszor az alanynak egyes számu alakja van, mégis többséget jelent; igy a gyüjtő főnevek, továbbá a kiki, valamennyi, többi névmások és számnevek. Ide tartoznak az ilyen kifejezések: kegyetek, kegyelmetek, uraságtok stb., de ezeket, ámbár egyes számu alakjuk van, többes állítmánnyal szoktuk összekötni, p. tudják kegyetek, uraságtok látták (ámbár ezek előfordulnak még egyes számu igékkel is, p. Nézzen istent kegyelmetek, Arany, Ágnes asszony). Néha az alany maga nem is fejez ki többséget, de minthogy másokkal együtt cslekszik, az állítmányt ezekre is vonatkoztatjuk s többes számba tesszük, p. Öcsém a hugommal már elmentek. Egyik a másikat gyülölik (Zrinyi; vagy rövidítve: Egymást gyülölik).

Forrás: Pallas Nagylexikon