Szófer

(Schreiber) Mózes, nagyhirü rabbi és talmudtudós, született M. m. Frankfurtban 1762 szept. 24., megh. Pozsonyban 1839 okt. 3. Szülővárosában előbb Horowitz Pinkász rabbinak, később a talmudtudománya és kabbalisztikai iránya által egyaránt hires Adler Nátán rabbinak volt tanítványa; utóbbit 1783. Ausztriába kisérte, hol Bosskowitzban és Prossnitzban folytatta tanulmányait, azután Strassnitzban (Morvaország), majd Nagy-Martonban, 1806-tól élte fogytáig Pozsonyban volt rabbi. Bámulatos talmudismerete, éles elméje és szigoru erkölcsi felfogásokkal párosult vallásossága - bár minden modern törekvésnek és világi tudománynak határozott ellensége volt - elismert tekintéllyé tették a zsidóság legszélesebb köreiben. A bel- és külföldről eléje terjesztett vallásos kérdésekben hozott döntvényei, melyek kivált ortodox zsidó körökben mértékadóknak tekintetnek, halála után (Chátám-szófer címen 1841-61) öt kötetben jelentek meg. Rendesen több száz tanítványa, kik közül idővel ezernél több rabbi került ki, hallgatta előadásait. Halálos ágyán hálás községe fiát Ábrahám Sámuel Benjamint nevezte ki utódjául, kinek döntvényei Ktáb-szófer címen jelentek meg; 1871 dec. 31. bekövetkezett halála után fiát Bernátot (Szimcha) ültették a pozsonyi rabbiszékbe, melyen az ottani államilag elismert rabbiiskolát vezeti. Sz. egy másik fia, Simon, előbb nagymartoni, később krakói rabbi és utóbbi minőségében több éven át az osztrák birodalmi tanácsnak volt tagja. Róla és családjáról v. ö. unokájának Sz. Salamon beregszászi rabbinak héber könyvét: Chut-Hámmesulas (Paks 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon