Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
szokásjog common law
szokásjog unwritten l...

Magyar Magyar Német Német
Szokásjog... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szokásjog

az a jog, mely nem irott törvényen, hanem a népnek állandó alkalmazással nyilvánított jogi meggyőződésében gyökerezik. Mint minden népnek, ugy a magyarnak joga is eredetileg nagy részben Sz. volt, mert a törvéyni jog keletkezése az államélet magasabb fejlődését tételezi fel. Hazai magánjogunk jelesül nagy részben ma is Sz. (jus consuetudinarium). Verbőczy Hármaskönyve, mint címe: «Opus tripartitum Juris Consuetudinarii Incliti Regni Hungariae» is mutatja, de tartalma is bizonyítja, kiválóan Sz.-ot tartalmaz. A tartalom a címnél azért irányadóbb, mert a jus consuetudinarium alatt nem feltétlenül Sz.-ot, hanem a hazai jogot, ellentétben a római és a kánoni joggal kell érteni.

A Sz.-nak kellékei: a) a közmeggyőződés - egyeseknek különben is soha ki nem kerülhető ellentétes nézete természetesen nem jő tekintetbe - mely közmeggyőződés szempontjából azonban külön Sz.-nál, p. a kereskedelmi szokásnál, vagy helyi, partikuláris, szokásoknál csak a nép bizonyos osztályai, illetve bizonyos területek jöhetnek tekintetbe. b) Szükséges, hogy a közmeggyőződés jogi szabályozás tárgyát képezhető állapotokra vagy viszonyokra vonatkozzék, igy p. a halotti torok Sz.-ot nem állapíthatnak meg. c) Nem szabad a közerkölcsiséggel vagy az államrenddel ellentétben állania. Ezt a kelléket Verbőczy ugy fejezi ki, hogy a szokás okszerü (rationabilis) kell hogy legyen. Okszerü nedig az a szokás, mely a jog céljára (ad finem juris) törekszik és jut. d) Szükséges, hogy a gyakorlat hosszabb ideig tartson - az időtartam számszerü meghatározása lehetetlen - és folytonos legyen. Végül e) hogy a törvényhozás Sz.-nak kifejlődését legalább kifejezetten el ne tiltsa, lehetőségét tehát kifejezetten vagy legalább hallgatag elismerje. Nem szükséges ellenben, hogy a szokást birói ítélet szentesítse.

A Sz.-nak háromféle erőt szokás tulajdonítani, u. m.: törvénymagyarázó, törvénypótló és törvényrontó erőt. A törvénymagyarázó erőre (vis interpretativa) mondja Verbőczy, hogy a szokás a törvénynek legjobb magyarázója (optima interpres legum). De a törvénymagyarázat általános szabályaival, a törvény szellemével s céljával ellentétben nem állhat. Ellenkező esetben nem törvénymagyarázat többé, hanem törvényrontás, a hiteles törvénymagyarázat pedig csak a törvényhozót illeti meg. A törvénypótló erőt Verbőczy utánzuó erőnek (vis imitativa) nevezi (quia imitatur legem, ubi deficit lex). Kétségtelen, hogy Sz. keletkezésének legfőbb alkalma tételes törvénynek hiánya. Épp ez oknál fogva vált a Sz. hazai magánjogunk legfőbb forrásává. A törvényrontó erő (vis derogativa) iránt eltérők a nézetek. Némelyek - igy Verbőczy is - elismerik, mások tagadják, utalván arra, miként a Sz. törvényrontó erejét elismerni annyi volna, mint ismételt jogsértésekből jogokat származtatni akarni, s hazai jogunk szempontjából utalván különösen az 1723. XV. és 1791. XII. t.-cikkekre, melyeknek elseje a törvény ellenére keletkezett szokást egyenesen hatálytalannak nyilvánítja; másik pedig azt rendeli, hogy törvényeket megszüntetni egyedül az országos törvényhozás van jogosítva. Mások ismét különbséget tesznek a törvényrontó szokás (consuetudo contraria) és a törvénynek elavulása (consuetudo derogatoria v. desuetudo) között, mely utóbbi alatt az az eset értendő, midőn a törvény a változott viszonyok és körülmények folytán annyira ellentétbe jő a korszellemmel, hogy annak alkalmazása a közvéleménnyel ellenkeznék; s törvényesnek ismerik el az ily törvénynek mellőzését, amelyet az arra hivatott törvényhozás eltörölni v. módosítani elmulasztott. De nem lehet tagadni, hogy ez a desuetudo (törvénymellőzés) nem más, mint a törvényrontó Sz.-nak egyik oldala, s a kettő között a különbség csak az, hogy amannál elmarad a törvénynek alkalmazása, emennél pedig ezenfelül egyúttal a törvényben kifejezésre jutott jogszabálytól eltérő jogszabály nyer alkalmazást.

Vitás kérdés, vajjon a Sz.-ot kell-e bizonyítani. A kérdést az 1893. XVIII. t.-c. 63. §-a oly értelemben döntötte el, hogy csak a helyi és a különszerü szokások és ezek is csak akkor bizonyítandók, ha a biróság azokat nem ismeri. A biróság azonban a jogszabályok megismerése végett felhasználhat a felektől fel nem hozott bizonyítékokat is s az e végre szükséges lépéseket hivatalból is megteheti. A Sz. kötelező erejét a) ellenkező Sz.; b) a törvény megszüntetheti. L. még Kereskedelmi szokások.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is