Szokotora
angol protektorátus alatt álló sziget az Indiai-oceánban,
230 km.-nyire a Guardafuifoktól, 3579 km2 területtel, mintegy 10,000
lak., akik a sziget belsejében u. n. beduinok, a sziget legrégibb lakói,
továbbá arabok vagy ezek korcsai és végül négerek. Sz., miként a közte és a
Guardafui-fok közt elterülő kis szigetek (Abd-al-Kuri, Kal-Farun, Szamneh stb.)
is igazolják, Afrikának volt része. A sziget nagyobbára 5-600 m. magas
fensíkokból áll, amelyekből a Haggier vagy Hadsar nevü gránithegy (1420 m.)
emelkedik a legmagasabbra. Az alacsony partok megközelítése nem ütközik
nehézségbe, de jó kikötőjük alig van. Az éghajlat a magasabb részeken
mérsékelt. Az esős évszak nov.-től jan.-ig tart. A föld termékeny. 828
növényfaja közül 1 rész csak Sz.-n található. Az Aloe Perryi a leghasznosabb
növénye és csakis annak nedve szolgál exportcikkül. Terem azonkivül datolya,
szerecsenköles, dohány és kevés pamut meg indigó, amit azonban a sziget lakói
maguk fogyasztanak el. A fauna szegényes; a vad szamár és cibetmacska a
legnagyobb vadállat. Házi állatok: mintegy 200 teve, 1600 szarvasmarha, számos
juh és még több kecske. A vaj gi néven szintén kiviteli cikk. Sz. lakói
azonkivül a partokon halászattal foglalkoznak és gyapjuból erős szöveteket
szőnek. Tamarida az északi parton (100 lak.) a fő kikötő és a szultán
székhelye. Sz.-t a görögök Dioszkorisz, a rómaiak Dioscoridis insula néven
ismerték. A kereszténység valószinüleg elterjedt rajta, mert midőn 1503. a
portugálok fölfedezték, még nyomaira találtak. 1507. elfoglalták a portugálok,
akiktől azonban nemsokára ismét elvették az arabok. 1834. az angolok a kesini
szultántól, Sz. urától meg akarták venni, de visszautasíttattak; ennek dacára
1835. őrséggel látták el, de már 1839. ismét elhagyták. 1876. azonban
protektorátus alá vették és 1886. brit birtokká deklarálták. V. ö. Heuglin,
Skizze der Inselgruppe von S. (Petermann 1861); Schweinfurth, Ein Besuch auf S.
(Br.-Freiburg 1884).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|