Szolarics

Pál, szerb humanista, szül. Velika Piszárnicában (Horvátország) 1781., megh. Velencében 1821. Egyike a legképzettebb szerb iróknak; irt költeményeket, melyek a Srbski Letopisban jelentek meg; 1804. kiadta az első földrajzot szerb nyelven. Legjelentékenyebb bölcsészeti munkássága, mellyel fordításokban ismertette a külföld bölcsészeti irodalmát: 1808. kiadta Karthausen: Az emberi ész törvénykönyve c. művét; 1809. Villaume: Hogy kell nevelni az embert, hogy emberszeretővé legyen és Zimmermann: A magányosságról c. művét, továbbá Chesterfiel: Az indiai bölcs és Arany könyv az emberi kötelességekről c. műveit. Bölcsészeti iránya filantropikus volt. Számos még kiadatlan munkája a szerb tudós társaság birtokában van. Sz. bölcsészeti munkássága útját egyengette Obradovics ez irányu tevékenységének.

Forrás: Pallas Nagylexikon