Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szőllődézsm... ----

Magyar Magyar Német Német
Szőllődézsm... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Szőllődézsmaváltság

Az 1836. VI. t.-c. alapján szőllőhegyet és szőllőskertet kell megkülönböztetni. Az idézett törvény 2. §-a szerint szőllőhegy alatt oly földterületek értendők, amelyeket a földesúr nyilvános megegyezésével szőllővesszőkkel beültettek és amelyekből a földesúr kilencedet vagy a helyett tizedet, vagy hegyvámot v. ezzel felérő bért szedett, míg a szőllővesszőkkel beültetett egyéb területek, melyek e tekintetek alá nem jönnek, nem szőllőhegyek, hanem csak a szőllőskertek sorába számítandók. Ez a különbség a jobbágyközséget illetett bormérési jog tekintetében birt jelentőséggel, amennyiben t. i. a jobbágyközségnek a szerint amint saját szőllőhegye volt vagy nem volt, az első esetben Szt.-Mihály-naptól Szt.-György-napig, a második esetben ellenben Szt.-Mihály-naptól csakis karácosny-napig volt a hivatkozott törvényben közelebbről meghatározott bormérési joga. A szőllők után - legyenek azok akár szőllőhegyek akár szőllőskertek - a földesúrnak fizetendő bér kétféle volt, u. m. vagy dézsma vagy hegyvám. Dézsmának nevezték azt a bért, mely az évi must- v. bortermésnek bizonyos meghatározott hányadrészében (jelesül 9-ed vagy 10-ed részében) állott s melynek mennyisége tehát az évi termésnek mennyiségétől függött. Hegyvám (l. o.).

A földesúri jogok megváltása szempontjából a szőllők (szőllőhegyek és szőllőskertek) két fő osztáylba sorozhatók, a szerint t. i. amint az 1853. évi urbéri nyilt parancs szerint úrbéri teleknek tekintendő teleknek teszik alkotórészét vagy nem. Az úrbéri nyilt parancs szerint ugyanis csak az első osztályba tartozó szőllőktől járó tartozások szüntek meg és csak az ez osztályba tartozó szőllőktől járó tartozások szüntek meg és csak az ez osztályba tartozó szőllők váltak az úrbéri kapcsolat megszüntetése következtében birtokosaiknak teljes tulajdonává. Minden egyéb szőllőktől járó tartozások és adózások továbbra is hatályban maradtak. Ezeket az adózásokat és tartozásokat törvényileg meghatározott megváltás ellenében az 1868. XXIX. t.-c. szüntette meg s a megváltást kötelezőnek mondotta ki. A lényeges különbség e szőllőknek és az úrbéri természetü szőllőknek megálvtása között az, hogy míg az úrbéri természetü szőllők után járó váltságösszeget az illető szőllőbirtokosok tartoztak fizetni, de a megváltás könnyítésére országos közvetítés segélye mellett. A váltságtőkét az évi tartozás megállapított értékének husszoros összege tette, melyből azonban beszedési és kezelési költség fejében 1/16 rész levonásba jött. Az évi tartozás kiszámítására a törvény határozott elveket állított fel, a szerint amint a legközelebb lefolyt 10 év alatt (t. i. 1858-67) az évi tartozás: a) készpénzben; b) terménybeli tartozásban; c) napszámban vagy más szolgáltatásokban állott, vagy d) vegyesen, készpénzben, terményben, napszámban vagy más szolgáltatásban teljesíttetett; terménybeli tartozás esetében pedig a szerint, amint az dézsmában vagy hegyvámban (l. o.) állott.

A szőllőbirtokosoknak nyujtott országos közvetítés abban állott, hogy a váltságösszegre jogosultak az ország nevében kibocsátott, 5%-ot kamatozó s az ország jótállása alá helyezett jelzálogos váltsági kötvényeket kaptak, a váltságkötelezettek pedig váltságtartozásaikat törlesztés útján az ország pénztárába fizetni tartoznak; és pedig kamat fejében 5%-ot, tőketörlesztési járulék címén 21/2%-ot, kezelési költség címén 1/2%-ot, összesen tehát 8%-ot. A 21/2%-os törlesztés mellett az összes váltságtartozás 22 év mulva szünik meg; szabadságában állván azonban minden váltságkötelezettnek, hogy váltságtartozását készpénzben egyszerre lefizethesse. A váltságtartozás dologi teher (Real-Last), mely a többi bekebelezett követelések fölött elsőbbséggel bir. A váltságtartozás jelzálogi biztosításáról, nyilvántartásáról a hivatkozott 1868. XXIX. t.-c. részletesen intézkedik, mely egyúttal a váltsági műveletet is szabályozza. Ez a megváltás kényszererővel birónak mondatott ki, ugy hogy az addigi szolgálmányi viszonyt az érdekelt felek kölcsönös beleegyezés mellett sem tarthatták továbbra fenn. A megváltás tárgyát tevő tartozások teljesítése már az 1868-ik évre megszüntettetett. Megváltás alá csak azok a szőllőbirtokok nem estek, amelyeket a tulajdonos irott szerződésben és az alatt a határozott és világosan kifejezett feltétel alatt adott át, hogy azok bizonyos évek mulva v. bizonyos határidőben reá visszaszálljanak. Azonban ily esetben kötelességévé tétetett a tulajdonosnak, hogy visszaváltási jogát egy év alatt érvényesítse, mely határidő, ha a kikötött visszaváltási határidő már lejárt, a törvény kihirdetésének napjától, ellenkező esetben a visszaváltási határidő lejártától számítandó. A kellő határidőben nem érvényesített visszaváltási jog elenyészik, a szőllő a birtokos tulajdonába megy át s a megváltás tekintetében az 1868. XXIX. t.-c. alá esik.

Az 1878. V. t.-c. a váltságigények bejelentésére közelebbről meghatározott határidőtől számítandó egy évi záros határidőt tűzött ki, azzal a szentesítéssel, hogy a törvényes határidőben be nem jelentett igény megszüntnek tekintendő s a szőllőbirtokosra rótt megváltási kötelezettség megszünik. A Sz.-ra még a következő törvények vonatkoznak: a) az 1880. VII. t.-c., mely a htáralékos Sz.-i tartozások befizetéséről intézkedett; b) az 1883. XI. t.-c., mely az 1880. VII. t.-c.-nek hatályon kívűl tétele mellett a Sz.-i tartozások lerovására nézve a váltságkötelezetteket bizonyos állami kedvezményekben részesítette és c) az 1895. XIV. t.-c., mely még újabb állami kedvezményeket adott.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is