Szollogub

Alekszandrovics Vladjimir gróf, orosz iró, szül. Szt.-Péterváron 1814., megh. Hamburgban 1882 jun. 17. Dorpatban tanult, azután a diplomáciai pályára lépett s a bécsi orosz nagykövetségnél kapott állást, majd Dél-Oroszországba ment a belügyminisztérium kiküldetésében, hogy statisztikai adatokat gyüjtsön az ottani krományzóságokról. Az államszolgálatból kilépve, Dorpatban telepedett meg. Igen kedvelt, szapora munkáju regényiró volt. Legkiválóbb műve a Tarantasz (1845), mely csaknem minden európai nyelvre le van fordítva (magyarra is) s amelyben pompás humorral rajzolja a vidéki társadalmi életet. Egyéb munkái közül felemlítendők: Njeokoncsennyja povjesztji (Befejezetlen elbeszélések, Szt.-Pétervár 1850); Isztorija dvuh kalos (Két sárcipő története, u. o. 1851); Balsoj szvjet (Nagyvilág, u. o. 1853); Csinovnyik (A hivatalnok, vígjáték, u. o. 1857). ezenkivül visszaemlékezéseket irt Gogoljról, Puskinról és Ljermontovról.

Forrás: Pallas Nagylexikon