Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szőllőnemes... ----

Magyar Magyar Német Német
Szőllőnemes... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szőllőnemesítés

(l. a képmellékletet). A Sz.-t régente is gyakorolták a szőllőmívelők. Akkor ugyanis, ha valamely tőke termésével nem voltak megelégedve, erre ráojtottak valamely jobb szőllőfajtát; vagy pedig ha valamely új fajta termését hamar ki akarták próbálni, a kipróbálandó fajtát ráojtották valamely idősebb tőkére, midőn az rendesen már a következő évben termést adott. Általános elterjedést a Sz. azonban csak azóta vett, mióta konstatáltatott, hogy az amerikai szőllők közt vannak a filloxerának nagyon jól ellenálló fajták s másrészt mióta a termelők elvesztették ama reményüket, hogy olyan amerikai direkt termő szőllők létesíttessenek, melyek a mellett, hogy a filloxerának is jól ellenállanak, oly minőségü termést szolgáltassanak, minőt a kitünőbb európai szőllőfajták. mai napság azt mondhatni, hogy a filloxera elleni védekezésmódok egyike sem bir oly nagy jelentőséggel és jövővel, mint az amerikai ellenálló alanyokra nemesített európai szőllőfajtákkal való védekezés. A Sz.-nek több módját gyakorolják, igy az ojtást, a szemzést és az ablaktálást, még pedig valamennyit mint fás- és mint zöldnemesítést nagyon sokféle variációban. A nagy gyakorlatban azonban főleg a következő Sz.-i módok vannak - különösen hazánkban - elterjedve.

[ÁBRA] 1. ábra. Angol v. nyelves párosítás.

1. Az angol v. nyelves párosítás (l. az 1. ábrát). Ez abban áll, hogy a 25-35 cm. hosszu alanyvessző (a-nál) felső, valamint a rendesen egy rügynyi nemes vessző (a"-nál) alsó ízén át éles késsel előbb egy hosszukás ferde vágást készítenek s ha ez megtörtént, a metszőlapok mindegyikén, lehetőleg a belet nem érintve, egy 5-6 mm. hosszuságu hasíték, az u. n. nyelv, vágatik be, mely nyelvek segélyével az alany és a nemes rész egymásba illesztetnek (b-nél) s raffia-háncs vagy egyéb kötözőanyaggal összeköttetnek, mire az ojtás helyét fazekasagyag-péppel bekenik. E nemesítést sima alanyon vagy gyökeres alanyon (az ábra gyökeres alanyt mutat be) végezhetni; az előbbi esetben az alanyon levő rügyek, kivéve a legalsót, kivágatnak, nehogy az elültetés után e rügyek kihajtsanak; a gyökeres vesszőkön készített ojtványoknak pedig csupán alul levő u. n. talpgyökereit hagyjuk meg 6-8 cm.-nyi hosszuságban, míg a többit eltávolítjuk. Legjobb az ojtást közvetlen az elültetés idejében (árp. végén, máj. elején) elkészíteni, mert ha előbb készíttetik, ugy az ojtványok, a kiszáradástól megóvandók, nagyon gondos eltartást igényelnek. Az emigy kézben készült ojtványokat jó minőségü földbe ültetik el, hogy itt egyrészt az összenövés beálljon, a nemes venyige rügye kihajtson, másrészt hogy a sima alany meggyökeresedjék; e kiültetést s az ezt követő ápolást az ojtványok iskolázásának nevezik, aminek helyes keresztülvitele a legfontosabb feltétele a sikeres eredménynek. Hazánkban főleg a Richter Ferenc montpellieri szőllőteleptulajdonos által, ki e célból a magyar kormány által hivatott be, meghonosított iskolázás van elterjedve. Lényege a Richter-féle iskolázásnak az, hogy rigolozott talajba az ojtványok 1,2-1,5 méternyi sortávolságban 5-6 centiméternyire helyeztetnek egymás mellé, még pedig ugy, hogy hosszukank körülbelül 2/3-a a talaj felszine felé kerüljön, 1/3-a pedig a két ásónyomnyi mélyen meglazított talajba. A sorközökből azután a felaprózott föld felhalmoztatik az ojtványokra annyira, hogy ezek teljesen elfedessenek, miáltal az ojtványiskolákban a sorok irányában magas gerincek (bakhátak) támadnak. Fő dolog, hogy a talaj az egész területen, de különösen a gerincekben, folyton laza, szellős állapotban tartassék. Mivel az ojtvány ez eljárásnál 2/3 részben a talaj felszine felett (a gerincekben) van, nagyon könnyü két igen fontos munka teljesítése; egyik az alanyból netalán előtörő vadhajtások kitördelése, másik a nemes részből eredő gyökerek eltávolítása. A nyár vége felétől őszig az ojtványokra halmozott föld fokozatosan eltávolíttatik, ugy hogy szept. közepe táján a gerincek egészen eltünnek s az ojtványok kiszabadulnak, melyek igy lassankint hozzászoktak a szabad levegőhöz s be is értek. Az ekként elkészült ojtványokat vagy ősszel szedjük ki s akkor gondosan elvermeljük tavaszig, vagy tavasszal szedjük ki csak, amidőn a hidegek beállta előtt, a tél fagya ellen ismét be kell takarnunk azokat s ez esetben a kiszedést követő átválogatás után azonnal állandó helyükre, a szőllőbe ültettetnek.

[ÁBRA] 2. ábra. Baranyai zöld ojtás.

2. A baranyai zöld ojtás (l. a 2. ábrát). Nevét onnét kapta, mert Baranya vármegyében rég idők óta gyakorolták. Ennek ideje május végén, junius első felében van, akkor, midőn a hajtások már buján nőnek. Az anyatőkén hagyott alanyhajtást különböző, néha több mint 1 m.-nyi magasságban, olyan helyen, ahol a hajtás egyrészt nem nagyon zsenge, másrészt ahol még az elfásodásnak semmi jele nem észlelhető, egy bütyöknél átmetszjük s hosszában ketté hasítjuk egészen a legközelebbi bütyökig, honnét a levél eltávolíttatott (a); a nemes tőkéről pedig levágunk egy kétíznyi hosszuságu zöld hajtást, melynek állománya és vastagsága hasonló legyen, mint az alanyhajtás az átmetszés helyén. A nemes hajtást egy bütyök felett, honnét a levelet (kivéve a nyél egy részét) eltávolítottuk, 1-2 cm. magasságban keresztben metszjük el s ugyancsak keresztben metszjük el egy bütyökkel lejebb s itt jobbról és balról egy kis vágást alkalmazva a bütykös részt megékeljük (l. a"-t). Ha ez megtörtént, az alany hasítékába beillesztjük a nemes gallyat s az egészet vastag pamuttal átkötjük (b); kedvező időjárásnál az összeforradás 2-3 hét alatt beáll s a nemes gally megcsonkított levélnyelének hónaljában levő rügy kihajt. Ha az amerikai alanyszőllőkből anyatelepünk van, ugy a tőkék erejéhez képest egy-egy tőkén évről-évre 4-6, sőt több zöld ojtványt (minden erre alkalmas alanyhajtáson egyet-egyet) készíthetünk a leirt módon.

[ÁBRA] 3. ábra. Czeiner-féle zöld ojtás.

3. A baranyai zöld ojtásnál könnyebb és célszerübb is a Czeiner-féle ojtás (l. a 3. ábrát), mely a baranyai zöld ojtástól főleg abban különbözik, hogy a nemes hajtásból nem egy egész íznyi darab illesztetik az alanyba, hanem csak egy igen rövid s hosszasan metszett ék (a), miáltal az ojtványtőke nincs oly nagy mérvben kitéve annak a bajnak, hogy a nemes rész gyökeret fejlesszen (b-nél az elkészült ojtvány van lerajzolva). Ha a zöld ojtványon a nemes rügy megeredt (mi rendesen jobban megy végbe akkor, ha az ojtás olyan nemes gallyal eszközöltetik, melynek rügye már 1-2 levélkére fesleni kezd) a pamutköteléket meg kell lazítani. Az összeforrott zöld ojtvány ápolása főleg abban áll, hogy az alanyhajtás meghagyott levelinek hónaljaiból előtörő hajtásokat, melyeket fattyuhajtásoknak is neveznek, s melyeket az ojtás előtt teljesen eltávolítottunk, de amelyek egyre kiújulnak, folyton egy-két levélnyire kultítsunk be. A zöld ojtványt közönségesen augusztus elején, az alanyat megfosztva leveleitől, lebujtják, ugy hogy az ojtás helye közvetlen a földszinére kerüljön; ilyen eljárásnál kedvező időben az alany őszig meggyökeresedik s az egész ojtvány beérik, midőn is azt az anyatőkéről lemetszve s télire elvermelve, tavasszal egyenest a szőllőbe lehet ültetni; némelyek azonban az ojtványt nem bujtják le, hanem ősszel levágva azt az anyatőkéről, ugy ültetik ki gyökerek nélkül a következő tavasszal a laza talaju szőllőbe, vagy pedig egy évig iskolában gyökereztetik s csak ennek megtörténtével kerül állandó helyére, a szőllőbe. Hazánkban nagyon kedvelt az ojtványszőllő telepítésének az a módja is, midőn az amerikai alanyvessző egyenest a szőllőbe ültettetik ki a rendes sor- és tőketávolságban, két év mulva azután az alany egyik erős hajtását zölden beojtják s ha az ojtvány kiérett, az egész kis tőkét eldöntik.

[ÁBRA] 4. Hasítékojtás tőgyökérbe.

4. A hasítékojtást tőgyökérbe (l. 4. ábrát) akkor alkalmazzák, ha valamely idősebb tőkét kell nemesíteni. Ekkor kora tavasszal a tőkét kissé kiássák s azt néhány cm.-rel a talaj felszine alatt vizszintesen lefürészelik, itt a tőgyökérbe egy hasítékot készítenek (b), amelybe azután az alul ékalakban megfaragott nemes vesszőt beillesztik. Valamennyi nemesítésnél csakis akkor lesz az összeforradás jó, ha az alany kambiumrétege a nemes rész kambiumrétegéhez közel jut, miért is az alany és a nemes részt tökéletes összeillesztésére kiváló gond fordítandó; az 1-3. pontok alatt ismertetett nemesítésmódoknál akkor könnyü ezt elérni, ha az alany és a nemes rész egyforma vastagságu.

[ÁBRA] 5. ábra. Ojtóhüvely.

[ÁBRA] 6. ábra. Allies-féle fogó.

A Sz.-nek nemcsak nagyon sok változata ismeretes, hanem e mellett nagyon sok segédeszköz gyártatott már a Sz.-ek végzésének könnyítésére; ezek között a legáltalánosabban el vannak terjedve a vasból készült ojtóhüvelyek (l. az 5. ábrát), melyek segélyével a munkás a párosításnál nagyon könnyen készítheti meg, bedugván a venyigét vagy a gyökeres vesszőt a hüvelybe, a ferde vágást; igen elterjedt még az Allies-féle fogó (l. a 6. ábrát), melyet az u. n. parafás ojtásoknál használnak. A parafás ojtás nem egyéb, mint olyan párosítás, amelynél az ojtás helye egy, hosszában átmetszett parafadugó két fele közé illesztetik, mire a dugófeleket az Allies-féle fogó segélyével összeszorítják s dróttal három helyen átkötik (az ábrán a dugó V-vel van jelölve); a parafa egyrészt nem engedi meg az összeillesztett részek elcsúszását, másrészt az ojtás helyét ugy a kiszáradástól, mint a túlátnedvesedéstől megóvja. A Sz. által való védekezésnek sikere a nemesítés gondos elkészítésén és ápolásán felül első sorban az alanyszőllő helyes megválasztásától függ. Legkiválóbb alanyszőllők a ripáriák (l. o.), a rupestrisek (l. o.) és a solonis (l. o.), melyek jól összeforradnak az európai szőllővel, nagy ellenállóképességet tanusítanak a filloxerával szemben s a nekik megfelelő talajban igen szépen tenyésznek; eddig csupán az igen meszes talajokra nincsenek megfelelő alanyok, mit jelenleg részint a Vitis Berlandieri nevü amerikai szőllőfajjal eszközölt tenyészkiválasztás, részint ennek az európai szőllővel való keresztezése útján igyekeznek a franciák elérni; az előbbi eljárásnak legkiválóbb eredményei a Berlandieri Rességuier No. 2, a Berlandieri Lafont No. 9, és a Berlandieri d" Angeac; az utóbbi eljárásnak legkiválóbb eredménye pedig a Millardet és Grasset által létesített Chasselas Berlandieri No. 41.

A nemesített szőllők ültetése, metszése s egyéb munkálatai általában olyanok, mint a minőt az európai szőllő művelésénél (l. Szőllőtő) alkalmaznak, de az ojtványszőllőknél mindig ügyelni kell arra, hogy a nemesítés helye ki ne száradjon, azért az elültetésnél a nemesítés helye éppen a talaj felszinére vagy néhány centiméterrel ez alá kerüljön s szükésges, hogy a nemesített szőllő fiatal tőkéje az első években földdel lazán mindig felhalmoztassék; másrészt ügyelni kell folyton arra, hogy a nemes résztől netalán kiverődő gyökerek mindig gondosan eltávolíttassanak. Eleinte a nemesített szőllők éetkorához nem nagy reményeket fűztek, s a nemesített szőllők esetleges rövid élettartamának réme nagyon sok szőllőtermelőt visszatartott a védekezés eme módjától; ma már azonban Franciaország olyan ojtványszőllőket mutathat fel, melyek több mint 20 évesek, a nélkül (ha az alany jól megválasztatott s a szőllő megfelelő ápolásban részesült), hogy a visszaesésnek nyomait is mutatnák. L. Adaptáció, Amerikai szőllő, Ojtványszőllő.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is