Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Szolnok... ----

Magyar Magyar Német Német
Szolnok... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Szolnok

1. rendezett tanácsu város Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a Zagyvának a Tiszába való torkolatán alul, utóbbinak jobb partján fekszik, s egyike az Alföld legszebben fejlődő városainak. Kedvező fekvésénél s azon oknál fogva, hogy a vasúti forgalom egyik legjelentékenyebb gócpontjává lett, a legutóbbi évtizedekben rohamosan haladt előre, csinosbodott és városiasodott. Legcsinosabb utcája a Molnár-utca, a nagy piactér és a Fő-utca; legnevezetesebb épületei: a díszes új vármegyeháza, a városháza, az állami főgimnázium épülete, a Ferenc-rendiek kolostora s az ahhoz csatolt leányiskola (azelőtt nagyimnázium), a régi vármegyeházsa stb. Sz. a vármegye törvényhatóságának, kir. törvényszéknek, járásbiróságnak, kir. közjegyzőségnek, pénzügyigazgatóságnak, államépítészeti hivatalnak, kir. tanfelügyelőségnek, a 68. hadkiegészítési kerületnek, valamint csendőrszakaszparancsnokságnak székhelye; van dohánybeváltó felügyelősége és hivatala, sóhivatala, magyar kir. folyammérnöki hivatala, állami állatorvosa és adóhivatala; van továbbá állami főgimnáziuma, nőipariskolája, kereskedelmi bankja és takarékpénztára, két hitelszövetkezete, több nagy gyári vállalata (malmok, gőzfürészek, szeszgyár, magyar államvasúti műhely), ipartestülete, vasúti és főzhajóállomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Lakóinak száma 1850-ben csak 10,617 volt, 1870. már 15,847 és 1891-ben 20,748, ezenkivül 346 katona; a lakosok közt van (1891) 20,398 magyar és 205 német, hitfelekezet szerint 18,097 róm. kat., 198 ág. evang., 915 ref. és 1455 izraelita. A házak száma 3051. Lakói nemcsak földmíveléssel, baromtenyésztéssel és halászattal foglalkoznak, de nagy mértékben kereskedelemmel és iparral is; forgalma ugy a vasutakon, mint a gőzhajón igen élénk, fa-, búza- és szarvasmarhakereskedése igen nag. Sz.-on jelennek meg a Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok (VIII. évf.) és Gazdasági Értesítő (XIII. évf.) c. lapok. Van itt számos közművelődési, közhasznu s emberbaráti egyesület és ipartársulat.

[ÁBRA] Szolnok város pecsétje.

[ÁBRA] Szolnok vára a XVI. században.

Sz. már az Árpádok idejében királyi sólerakóhely vagy raktár volt; a város eleintén a korona vagy kincstár birtoka volt és csak később adományoztatott egyes családoknak. 1422. Zsigmond király kiváltságlevelet adott a városnak, mely szerint polgárai és lakói a királyi harmincad és mindenféle vám alól felmentettek. 1513-tól fogva a Palóczy-család birta, 1527. Szapolyai János Krón Gothárd budai várnagynak adományozta, de már 1538-ban Verbőczy István birta. Azonban I. Ferdinánd is jogot támasztván a városra, azt a Palóczy-család kihalta után 1527-ben Félegyházy Miklósnak adományozta, majd ennek magvaszakadtával 1530. devecseri Csoron András veszprémvármegyei alispánnak, de ezen adományai nem érvényesíttethettek, mivel a város akkor tényleg Szapolyai pártján állott. Verbőczyről ennek örököseire szállt, kiket 1561. Ferdinánd is megerősített birtokukban; ezekről a Zeleméry-családra szállt át, mely a XVII. sz. közepén birta. Amióta 1710-ben Cusani Jakab császári hadvezér a várat a felkelőktől visszahódította, a város már nem adományoztatott senkinek. A törökök alatt elpusztulván a hajdan virágzó egyház, ide 1686. az eltörökösödött lakosok megtérítésére Ferenc-rendi szerzetesek telepedtek be, kik 1723. kolostort és 1835. gimnáziumot (most leányiskola) építettek. 1849 márc. 5. Damjanics és Vécsey gróf itt Karger osztrák tábornok dandárát szétverték

[ÁBRA] Szolnok

Sz.-on már ősi időkben létezett földvár; ennek helyén 1549-50. a törökök feltartóztatására (részben Dobó István tervei szerint) új vár épült (l. az ábrát), melyet I. Ferdinánd több évre való hadi és élelmi zserekkel látott el. Ali basa 1552. ostrom alá vette a várat, majd Amhád nagyvezér is csatlakozott az ostromló sereghez; a nagyobbrészt idegen katonákból álló várőrség a túlnyomó ellenség láttára a várból gyáván megszökvén, törökök szept. 4. könnyen foglalták el a bedeghi Nyáry Lőrinc várnagy mellett megmaradt 50 magyar katonától a várat, melyet 1685-ig birtak (kivéve az 1678-83. éveket, amidőn Thököly Imre kezén volt). 1685. Heister és Mercz tábornokok a várat ostromolván, a törökök, miután a várat és a várost felgyujtották, a várból megszöktek. Caraffa Antal fővezér a várat kijavíttatta és 1687. magának is téli szállásul választotta. 1697. Thököly emberei felgyujtották. 1703. II. Rákóczi Ferenc vezére, Deák Ferenc bevette Sz. várát, de midőn 1706. Rabutin császári hadvezér annak visszafoglalására indult, a felkelők azt felgyujtották és elhagyták. Rabutin császári hadvezér annak visszafoglalására indult, a felkelők azt felgyujtották és elhagyták. Rabutin még tüzet elolthatá és a jobbára már romladozó várat ágyukkal megraká, de látván ennek tarthatatlan voltát, a várat elhagyá, kerítéseit és bástyáit leromboltatá. 1710. ismét elfoglalták a felkelők és újra kezdték építeni, de midőn ez év telén Cusani Jakab császári hadvezér annak visszahódítására indult, az őrség a várat elhagyá, mire parancsnoka okt. 10. azt feladá. A vár később pusztulásnak indult, utolsó felmaradványait az árviz 1879. romba dönté; ma csak árkok, dombok és földhányások jelzik régi helyét. V. ö. Albert Ferenc, Heves és Külső-Szolnok vármegyék leirása (Eger 1868); Karkec A., Sz. város közoktatásának és plébániájának története (Eger 1885).

2. Sz. (Moson-Sz., Zanegg), nagyközség Moson vármegye magyaróvári j.-ban, (1891) 2497 német és magyar lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Határában érdekes bronzkori leleteket találtak.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is