Szombathely

1. (Steinamanger), rendezett tanácsu város Vas vármegyében, a Gyöngyös és Perint folyócskáktól öntözött síkságon, a vele teljesen összeépített Ó-Perint s Szent-Márton községekkel való egyesítés óta egyike a dunántól nagyobb és rohamosan fejlődő városainak. A vaspálya felől egyfelől a Gyöngyös-utca (benne a Ferenc-rendiek zárdája és a nagy Sabaria-szálló), másfelől a legújabban megnyitott és villamos vasúttal ellátott Széll Kálmán-utca (benne a magyar királyi államvasutak üzletvezetősége), amely egy egészen új, modern városrész központjává fog válni, vezet a város belsejébe. A Gyöngyös-utca a tágas Horváth Boldizsár-térré (előbb Főtér) szélesedik, melyről a Berzsenyi Dániel- (előbb Úri-) utca vezet a díszes Széchenyi-térre. Ez a város központja, itt áll a Szily János püspök által emelt püspöki palota (nevezetes képekkel és régiségtárral), az ugyanazon püspöktől 1791-1821. olasz renaissance-ízlésben épített kéttornyu püspöki templom (Dorfmeister és ricci értékes képeivel), a püspöki papnevelő intézet, a vármegyeháza, a Haussmanntól épített városháza és a csinos, de kicsiny szinház, a premontrei rend főgimnáziuma és a liceum, míg a városháza előtti kis parkot Berzsenyi Dániel szobra (Kiss György műve) díszíti. A Horváth Boldizsár-tér másik oldaláról a Kossuth lajos- (előbb Forró-) utca vezet a Kereszt-utcába, melyből a Perint folyón épített vashíd az előbb külön községet képező Perint Fő-utcájába vezet, melynek végén a csinos ág. evang. templom, azon túl az árvaház áll; míg a Rumy-utca (benne a központi villamos telep) a Batthyány-tér felé vezet, ahol a díszes zsinagóga áll. Nevezetesebb épületek még a szentmártoni nagytemplom és a domonkosok kolostora, az 1851. épített Bagolyvár (Sz. Ny-i szélén), az igazságügyi palota, a nagy kaszárnyák, a vármegyei börtön stb. Sz. róm. kat. püspöknek és káptalannak, a vármegye törvényhatóságának és a járási szolgabirói hivatalnak, királyi táblának, kir. törvényszéknek s járásbiróságnak, pénzügyigazgatóságnak, királyi ügyészségnek, államépítészeti hivatalnak, közúti kerületi felügyelőnek, állami állatorvosnak, ügyvédi és közjegyzői kamarának, közjegyzőségnek, sajtóbiróságnak, kir. tanfelügyelőségnek, csendőrszakasz- és szárnyparancsnokságnak, a 83. hadkiegészítő kerületnek és a 11. huszárezrednek, magyar kir. erdőgondnokságnak és erdőfelügyelőségnek székhelye; van több rendháza, kat. hittani intézete, papnevelő intézete, premontrei főgimnáziuma, kereskedelmi iskolája, polgári leányiskolája, több elemi iskolája, iparosiskolája, polgári iskolai faipartanműhelye, vármegyei árvaháza, vasvármegyei (egyesületi) muzeuma, közkönyvtára, gazdag szemináriumi és püspöki könyvtára, gazdag levéltárai, régészeti egyesülete, több emberbaráti és jótékony intézete és számos egyesülete. Ipara és kereskedelme igen élénk és fejlett; itt van a magyar királyi államvasutak nagy gépműhelye, két gazdasági gépgyár és vasöntő, cementgyár, bőrgyár, gyufagyár, cukorkagyár, több ecetgyár, egy hengermalom, több téglagyár, szappanfőző gyár, gázgyár és villamos telep, mely a villamos vasutat és világítást eszközli. Van három takarékpénztára, egy bankja, ipartestülete, vasúti állomása (a vasúti vonalak nyolc irányban haladnak), posta- és táviróhivatala, telefonhálózata (városi és interurban), élénk marha-, fa- és gabonakereskedelme. Lakóinak száma 1850-ben csak 4099 volt, 1870-ben 7561, 1881-ben 10,820 és 1891-ben (hozzácsatolás folytán) 16,133, ezenkivül 1137 katona. A lakosok közt van 14,568 magyar, 1299 német, 112 horvát és 154 egyéb; hitfelekezet szerint 13,397 róm. kat., 631 ág. evang., 162 helv. és 1932 izraelita. A házak száma 1037; határa 3038 ha.

[ÁBRA] Szombathely pecsétje.

Története. Sz. a római Savaria (l. Sabaria) helyén épült, mely Colonia Claudia Sabaria néven Pannonia fővárosává lett; a hunnok 445 táján feldúlták, mind a mellett sok római emlék maradt meg. A IX. sz.-ban Sz. a salzburgi püspökök birtokába jutott, de a magyarok ezt is megszállták. Szent István Sz.-t állítólag a győri püspököknek adományozá, kik közül János 1407. szabadalomlevelet adott a városnak. A Sz.-i várat azonban gyakrabban mások birták, igy a XVI. sz.-ban Nádasdy Ferenc és a Révayak. A török időben a vasvári káptalan 1579. ide költözött. A XVII. sz.-ban Bocskay hadai feldúlták a várost; 1710. pestis pusztitá lakóit. 1776. Zichy Ferenc győri püspök itt gimnáziumot alapított, 1777. Mária Terézia a Sz.-i püspökséget alapítá. A város még a mult században is erődített hely volt. V. ö. Kunc Adolf, Sz.-Savaria monográfiája (Szombathely 1880).

2. Sz., község, l. Bakony-Magyar-Szombathely.

Forrás: Pallas Nagylexikon