Szombatosok

(sabbatariusok), a reformáció óta s jobbára annak következtében keletkezett, rendesen apróbb és rövid életü keresztény felekezetek, melyek az ó-szövetségre visszanyulva, a kereszténységben kisebb-nagyobb mértékben visszahelyezni karták az egyház által eltörölt zsidó vallásos törvényeket, s igy nagyjában a Kr. u. I. sz.-beli ebioniták (l. o.) álláspontjára helyezkedtek. Azon szembeszökő körülménynek, hogy egyebek közt a vasárnap helyett a szombatot tartották meg mint nyugalomnapot, köszönték a Sz.nevet, bár különben zsidózóknak (Judenzer), félzsidóknak (semi-judaei) és keresztény-zsidóknak is neveztettek, míg maguk különféle más neveket vettek fel. Az ilyen Sz. már a XVI. sz. első felében léptek fel Csehországban, valamivel későbben Sziléziában és Lengyelországban, hol még ma is léteznek (subbotniki, molokánusok). Angolországban a XVII. sz.-ban keletkeztek az u. n. keresztény-zsidók, Csehországban az elnyomott husztiák maradványaiból az abrahamiták, kiket 1780. Magyarország déli határvidékeire hurcoltak, hol őket egymástól elkülönítették, szigoru őrizet alá helyezték és nemsokára elnyomták. Ide tartozik az 1750. Southcote Johanna által alapított angol Sz. vagy új-izraeliták felekezete is. Az erdélyi Sz. keletkezése szenterzsébeti Eőssi András dúsgazdag székely főnemesre veezethető vissza, ki mint a hitújításai miatt elitélt Dávid Ferenc (l. o.) unitárius püspök hive, ennek tanait túlhajtotta (1588 körül); művét folytatta fogadott fia Pécsi Tamás, Bethlen Gábor alatt Erdély főkancellárja, ki előkelő családi összeköttetéseit, vagyonát és befolyását, bukása után (1620) pedig egész idejét és tehetségét, bő tudományát és meglepő héber ismereteit a szombatosság ügyének szentelte, mely most számos hivőt talált a székelyek közt és egyebek közt elég terjedelmes, tisztán magyar irodalmat teremtett: egyházi énekeket, teologiai és polemikai műveket s a zsidó liturgia és szertartásos könyvek fordításait. I. Rákóczi György a dési terminuson (1638) megtörte erejét; azóta a folytonos kegyetlen üldözés, mely sok szombatost Törökországba való kivándorlásra kényszerített, egyre apasztotta számukat, és még csak titokban, de annál nagyobb rajongással gyakorolták vallásukat, mely lépésenként mind közelebbre jutott a zsidósághoz. Bözödújfalun meghúzódott utolsó maradványaik, 39 család vagy 170 lélekkel, 4 család kivételével, mely még ma is szombatos, 1868. a zsidó hitre tértek és «izraelita prozelita hitközséget» alakítottak. V. ö. Kohn Sámuel, A szombatosok, történetük, dogmatikájuk és irodalmuk (Budapest 1889). Amerikában 1844 keletkeztek Sz. a baptiszták, kivált pedig az adventisták közt, kik tanaik terjesztése, első sorban a szombat szentül tartása mellett erélyes propagandát fejtenek ki. V. ö. Andrews J. N., Die Geschichte d. Sabbath"s (angolból fordította Conradi E. R., Basel és Hamburg 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon