Szomoru fűzfa

(növ., árva fűz vagy bánatos fűz, Salix Babylonica L. a. m. babiloni fűz, S. pendula Moench, S. propendens Ser.), gyásztermetü, hosszu és nagyon hajlékony vesszős fűzfa. 3-10 m. magas, koronája terjedelmes, festői, gyakran karélyos. Levele keskeny, lándsás, hosszan és kissé ferdén elhegyesedik, aprósan fogas, a vissája deres. Barkája karcsu, görbült, kéthimes, tokocskája egészen kopasz. Ázsia közép, extratropikus részén, nevezetesen Persia északi tájain és a Kaukázusban honos, innen ültették át Európába, Khinában meg Japánba, Afrika déli részére, Szt.-Ilona szigetére, Új-Hollandiába és Észak-Amerikába is. Babilonban nem terem, mert a 137. zsoltár garab-ja, melyet eleinte Sz.-nak gondoltak, a nyárfa faja, a Populus Euphratica Dcn. Szt.-Ilona szigetén sokáig Napoleon sírja fölött zöldellett, azért napoleonfűznek is nevezték. Ez azonban a Sz.-nak göndörlevelü fajtája (S. Babylonica var. circinnata Forb., S. Napoleonis hort.). Európába, az angol földre, legelőször a XVII. sz.-ban ültették. Mint a fájdalom és szomoruság jelképét sír fölé, templom mellé, de parkba is ültetik, a vizpartot kedveli. Mély fenekü, agyagos-homokos földben díszlik legjobban. Gyásztermetü alakja azonban más fűzfánknak is van.

Forrás: Pallas Nagylexikon