Szomorujáték

(eszt.), a dráma egyik sarkalatos neme, mely a mindenféle bús és fájdalmas érzések (félelem, szánalom) fölkeltésére van irányítva. Maga a szomoru, a tragikum, a szépség egyik fő elemét teszi (l. Széptan) és a fenségeshez sorakozik. A Sz. korábbi időkben sokkal kedveltebb volt, mint ma, mert abban a nemzet hősei és az istenek szerepeltek. A mai sz.-okban inkább a búsítót tudják eltalálni, mint a fenségest és magasztost, mely a hallgatót eszményi világba emeli. De mind a mellett a fiatalság és az asszonyok még mindig követői a szomoru genrenak és igy csak a franciáknál veszett ki teljesen, míg a németeknél, angoloknál, spanyoloknál, norvégeknél új életre támadt. A magyar történelem bús képei maguktól nemzik folyton a Sz.-okat. A szomorut is túl lehet hajtani, mint ezt az ókorban Euripides tette és ezt teszik a mai vérfagyasztó és könnyfacsaró szenzációs darabok is. L. Dráma.

Forrás: Pallas Nagylexikon