György, drégely hős védője, köznemes családból származott,
mire vall a kisnemest megillető «egregius» címe. De az is lehet, hogy ez csak
katonai rangfokára vonatkozik, mert testvére Jakab csak «circumspectus», mely
címzéssel akkoriban leginkább a városi polgárok éltek. 1545 óta az esztergomi
érsekség drégelyi várának kapitánya. Négy év mulva Várday Pál primás meghalván,
székét sokáig nem töltötték be, az érseki vagyont a királyi kincstár használta,
s ekkor lett Drégely «ő felsége háza», melyben Sz. mint királyi várkapitány
parancsnokolt (l. Drégely-Palánk). Helyőrsége 80 katonából, a király által
márciusban küldött 40 zsoldosból és Selmecbánya 26 emberéből, vagyis nem
egészen másfélszáz főből állott. Eddig ezek is rendetlenül voltak fizetve, ugy
hogy maga a vár alkapitánya, Bekefalvay Gergely, leginkább a miatt, mert
szolgálati viszonyát nem rendezték, s hátralékos zsoldját nem fizették, az
utolsó percben, ugyszólván a török szeme láttára elhagyta a várat. Sz. ezalatt
nagy erélyt fejtett ki a vár védhető állapotba helyezése körül. Ágyu és tüzér
alig volt a várban, mikor a török alája szállott. Ali budai pasa 10,000
emberrel vette körül a kicsiny várat. 4 ágyuval, 6 tarackkal lődöztette a
gyenge falakat. A vártorony már másodnap ledőlvén, romjai alá temette Zoltai
János hadnagyot. A várfalak újabb töretése után Ali a szomszéd nagyoroszi
papot, Mártont, Sz. régi jó barátját azzal az üzenettel küldötte a várba, hogy
adja fel a különben is rommá lőtt, védelmezhetetlen fészket; hitére fogadja,
hogy az összes várbeliek minden vagyonukkal szabadon elvonulhatnak. Sz. azonban
a hitére, becsületére bizott várat semmi szin alatt sem engedi: «Ott meg akar
halni, azt ő már elvégezte!». Tisztán látta, hogy a romhalmazt tovább nem
tarthajta s az önfeláldozás magasztos erényével kell példát adnia a
hazaszeretetben gyökerező katonai hűségre. Két énekes apródját («duos pueros
symphoniacos», mint Forgách Ferenc irja) és két török rabját skárlátba
öltöztetve, alihoz küldi azzal az üzenettel, hogy ő ugyan a várat
véglehelletéig oltalmazza, de ha elesik, tetemeit vitézi módon temettesse el,
kedves apródjainak pedig viselje gondját és azokat vitézségre tanítsa. Erre
1552 jul. 9. minden jószágát a vár udvarára hordatja s megégeti, paripáit
általveri, hogy azokon a török a magyar ellen ne harcolhasson, azután a résekre
megye, hol már sűrün tolult befelé az ellenség. Katonáit biztatva, bitézül
harcol önmaga is, sebet kap a térdén, ekkor féltérdre rogyva viaskodik
mindaddig, míg le nem lövik. A törökök szokásuk szerint fejét vették ugyan, de
mint Istvánffy irja, testét Ali a várral átellenben levő hegyre temettette.
Sírhelyére fejtől a pasa vitézsége elismeréséül zászlós kopját tűzetett ki. Sz.
emléke költői révén maig élénken él a nemzetben. Már kortársa Tinódy Sebestyén,
a vándor lantos, történelmi hűséggel énekelte meg hősi halálát. 1783. Georg Sz.
cím alatt szomorujáték jelent meg róla Pozsonyban. Kölcsey, Czuczor, Arany,
Erdélyi és mások dalban örökíték meg. Hont vármegye 1885. rótta le kegyelete
adóját, midőn a Simor hercegprimás költségén Lippert építész terve szerint
emelt drégelyi Sz.-kápolna fölszentelését hazafias ünnepéllyel ülte meg. Ez
alkalommal tette közzé Siposs Antal Sz. gyászdala címü zeneszerzeményét; Simor
primás Gerl Károly körmöci királyi pénzvésnök által emlékérmet veretett; Kiss
György szobrász készítette Sz. szobrát; Ipolyi Arnold útmutatása mellett a
besztercebányai irgalmas nővérek díszes Sz.-kornétát (t. i. zászlót) himeztek;
az óda-pályázaton Pajor István lett a győztes; Pongrácz Lajos hontvármegyei
alispán Sz.-albumot szerkesztett, mely rövid időn két kiadást ért (Esztergom
1885 és Ipolyság 1886). Ebben ide vonatkozó kiválóbb cikkek: Nagy Iván
tanulmánya és Jankó Vilmos adatközlése a bécsi közös hadügyi levéltárból.
Acsády is irt róla Drégel és hőse cím alatt a Századok 1887-ik évfolyamában.
Forrás: Pallas Nagylexikon