Szőnyi
1. Benjámin, ref. lelkész, szül. alsó-Némediben 1717 dec.
10-én, meghalt Hódmező-Vásárhelyen 1794 szept. 14-én. tanulmányait Monoron,
Tason, Kecskeméten és Debrecenben végezte. 1742. lelkészül választatott
Hódmező-Vásárhelyre, honnan egy év mulva külföldre menvén, 1743 szept. 30-tól
az oderafrankfurti, 1744 tavaszától a lejdai, ez év őszétől az utrechti
egyetemen hallgatta a teologiát. 1745 szept. elején érkezett vissza egyházába;
1758. egyházmegyei tanácsbiró, 1774. esperes lett s mint ilyen részt vett a
budai zsinaton. Aggkora miatt 1789. lelkészi állásáról, 1792. pedig az
esperesiről is nyugalomba kényszerítették. Irói téren jelentékeny működést
fejtett ki. Művei: Imádságok imádsága (Pozsony 1753, több kiadása van);
Kegyesség napszáma (az előbbivel együtt, u. o. 1753); Szentek hegedüje (énekek,
Kolozsvár 1762, igen sok kiadást ért, még 1869. is megjelent); Gyermekek
physikája (Rollin után franciából, Pozsony 1766, 2. kiad. u. o. 1774); Istennek
trombitája (Buda 1790); Az újtestamentomi énekek éneke (Pozsony 1792). V. ö.
Szeremlei Sámuel, Sz. B. és a hódmezővásárhelyiek.
2. Sz. Pál, pedagogus, szül. Debrecenben 1808 ápr. 22.,
megh. budapesten 1878 jun. 17. Debrecenben a kollégiumot kitünő sikerrel
végezte s azt mint szenior hagyta el. Tanulmányai végeztével a német nyelv
elsajátítása végett egy évet Lőcsén töltött, honnan visszatérve a debreceni
kollégiumban mint tanár működött s ott a matematikát magyarul tanította. 1840.
pedig az ő terve nyomán lépett életbe a debreceni ref. tanoda reformja. Tisza
Lajos fiai nevelőjéül szemelvén őt ki, saját költségén külföldi egyetemekre
küldötte. Miután Berlinben kég évet töltött s a szünidők alatt Francia- és
Angolországot beutazta, haza tért és átvette a Tisza-fiuk (László, Kálmán és
Lajos) nevelését, mit tiz éven át (1838-48) részint Geszten, részint Pesten
ritka szakértelemmel folytatott. Ekkor irta a szemléltető oktatási módszer
következetes alkalmazásával jeles művét az Alaktant (Buda 1846, 2 köt.), mellyel
a Marczibányi-féle 50 aranyas pályadíjat nyerte; e munkája folytán az akadémia
(1846) tagjává választotta. 1847. A Pesten felállítandó prot. praeparandia
terve címü művével lépett fel. 1848. Eötvös József báró meghivta a
közoktatásügyi minisztériumba, hol előbb mint titkár, azután meg mint
osztálytanácsos működött. Sz. a szabadságharc leveretése után 1851. magán
nevelő- és tanintézetet alapított Pesten, 1852. egy darabig császári királyi
prot. iskolai tanácsos is volt. Tiz évig volt a természettudományi társulat
elnöke. A tanügy terén szerzett érdemeiért királyi tanácsosi címet nyert.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|