Szövés

az a művelet, amellyel az egymásra merőleges irányban haladó fonálrendszerek fonalait különböző módon keresztezik, hogy a fonalakból összefüggő lapokat készítsenek. Sz.-hez legalább két fonalrendszer kell. A kelme hosszában haladót láncnak, a szélességben haladót vetésnek, a fonalak keresztezését kötőpontnak, a kötőpontok egyszerü csoportosítását alapkötésnek, az összetettebbet pedig mintás vagy ábrás kötésnek nevezik. Sz.-hez régebben álló keretet használtak; a láncfonalak közé a vetüléket kézzel helyezték be és fésüvel veregették. Ezt a Sz.-módot a gobelin (l. o.) néven ismeretes szövött képeknél és a csomózött szőnyegek Sz.-énél még ma is alkalmazzák. A szövőkeretből fejlődött a kézi szövőszék. Ennél a láncfonalak a vizszintes síkban haladnak. A láncfonalak részbeni emelését - a szádképzést - nyüstökkel, nyüstös gépekkel vagy jacquardgépekkel végzik, a vetülékfonalak bedobását kézi avagy gyorsvetélővel, a bedobott vetülékek párhuzamos s tömött illeszkedését pedig a bordával, illetőleg a bordaládával. A kézi szövőszékből fejlődött a szövőgép, amely épp oly részekből áll, mint amaz, csakhogy részeinek mozgatását gépies erő végzi, s épp ezért gyorsabb járásu és nagyobb termelőképességü. Kézi szövőszéket mintás áruk gyártásánál még ma is alkalmaznak versenyképesen, sima árukhoz azonban már nem, mert e cikkeknél a szövőgépek munkája sokkal jutányosabb. A Sz.-t sokféle szempont szerint szokás osztályozni, igy. 1. a fonalak anyaga szerint: gyapju-, pamut-, selyem-, juta-, len- és kenderszövésre; 2. a kiviteli mód szerint: kézi és gép-Sz.-re; 3. a gép felszerelése szerint: nyüstös és jacquard-Sz.-re; 4. az ipar üzeme szerint: házi, kézműipari és gyáripari Sz.-re. L. még Képszövés és Szövet.

Forrás: Pallas Nagylexikon