Sztambulov
(helyesen Sztambolov) István Miklós, bolgár államférfiu,
szül. Tirnovában 1855., merényletnek áldozataként megh. Szófiában 1895 jul. 18.
Vendéglősnek volt a fia. Tanulmányait szülővárosában és Odesszában végezte.
Hazatérvén részt vett az 1875-76-iki felkelésekben, melyeknek meghiusulta után
Romániába menekült. Az 1877-78-iki orosz-török háboru kitörésének hirére
visszatért és egy katonai irodában talált alkalmazást. az ország felszabadulás
után rendőrtiszt lett Szófiában, majd a belügyi minisztériumban kapott állást.
1879. ügyvédi irodát nyitott Tirnovában, ahol a nemzetgyülésbe is
beválasztották. Mint képviselő radikális elveket vallott és I. Sándor fejedelem
ellenfeleihez tartozott. 1884. a nemzetgyülés elnökévé választották és mint
ilyen I. Sándor bukása után (1886 aug.) az orosz párttal szemben ellenzéket
szervezett. Az ő befolyása alatt választották fejedelemmé Ferdinándot, ki
megtette (1887) miniszterelnökké, mely állásában vaskézzel nyomta el az orosz
párt hiveit, rendőri erőszakkal és pénzzel teremtett magának a választásokban
többséget, a külügyi politika dolgában pedig a hármas szövetséghez és
Törökországhoz simult. Sokáig korlátlan befolyással és elbizakodottan intézte
Bolgárország sorsát és az ellenzéi panaszai elhangzottak. Midőn végre Ferdinánd
fejedelem belátta, hogy az oroszok pártfogása nélkül nem boldogul, az ellenzék
és Oroszország örömére Sz.-ot elejtette (1894 máj. 19.). Bukása után ellenfelei
azonnal üörbe akarták fogni, de Sz. külföldre távozott, honnan ugyan
visszatért, de ellenségeinek határtalan boszujával szemben nem érezvén magát
biztosnak, éppen újabb útra készült, midőn bérelt orgyilkosok Szófiában 1895
jul. 15. az utcán megrohanták és tőrökkel és handsárokkal össze-vissza
szurkálták. Három napi szenvedés után meghalt. A pártgyülölség még tetemét sem
kimélte és temetése alkalmával nagy tüntetések és botrányok voltak. Utóbb, 1896
dec. 30. ismeretlen tettesek bombával kisérlették meg sírját szétrombolni.
Gyilkosait a rendőrség vagy nem tudta, vagy nem akarta elfogni, ami
elkeseredett özvegyét arra birta, hogy a gyilkosság értelmi szerzőit udvari személyekben
és a Sztoilov-minisztériumban keresse. 1896 végén végre elfogtak néháyn gyanus
egyént, kik közül egyet a vád alól fölmentettek, kettőt ellenben, t. i.
Tufekcsievet s Akcovot mindössze 3 évi fogságra itélték. Számban megfogyott
hivei és özvegye ebben újabb jelét látták a részrehajló igazságnak. A semmítő
szék 1897 máj. 25. az ítéletet megsemmisítette és új tárgyalást rendelt el. V.
ö. Bearnan A. H., Sz. (London 1895). L. még Bolgárország (története).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|