Sztehló

1. András, ev. lelkész és esperes, szül. Lajosfalván (Torontál) 1816 jul. 10 (atyja János, petrováci [Bécs] lelkész és esperes volt). Iskoláit Új-Verbászon, Mező-Berényben, Selmecbányán, Eperjesen és Pozsonyban végezte: az 1839-40-ik évet a jenai egyetemen tötlötte. 1841-43. a nagy hirü Szeberényi János szuperintendus mellett volt Selmecbányán segédlelkész, ezután Eperjesre, onnan Dobsinára hivatott rendes lelkészül; 1856-ban losonci lelkész s 1857. egyszersmind a nógrádi egyházmegye főesperese lett; 1865-ben a budai egyház hivta meg lelkészül s itt működött 1873-ig, amikor betegeskedése miatt hivataláról lemondott. Sz. a magyar ev. egyházi gyémántintézet németországi ügynöke is volt, husz éven át, mint ilyen a német Gusztáv-Adolf-egylet teljes bizalmát birva, ettől ezereket eszközölt ki szegény magyar egyházaink részére. Irodalmi munkásságnak legkiválóbb termékei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban és más egyházi folyóiratokban láttak napvilágot. Önállóan megjelent műve: Krisztus és az ő egyháza (Budapest 1874). Legidősb fia Sz. Kornél, fővárosi ügyvéd, ismert nevü jogtudós.

2. Sz. János idősb, ev. lalkész s esperes, Sz. András testvére, szül. Petrovácon (Bács) régi lelkészcsaládból 1824 máj. 12. Középiskoláit Új-Verbászon és Sopronban, jogi és hittani tanulmányait Eperjesen s Jenában végezte. Atyja oldala mellett töltött pár havi káplánkodás után Eperjesre hvatott meg rendes lelkészült 1848. s itt működött pár hó hiján ötven évig, vagyis 1896. jul. 1-ig, amikor nyugalomba vonult. Az 50-es évek elején egyszersimd az egyik teologiai tanári széket is Sz. töltötte be; 1852-64. a hat szabad királyi városi egyházmegye főjegyzője, 1864-95. főesperese, 1873-1887. egyszersmind a tiszai ev. egyházkerületi gyámintézet elnöke, Czékus J. halála után helyettes püspök, 1891-94. zsinati képviselő volt Több lapokban és folyóiratokban több becses értekezés jelent meg tőle.

Forrás: Pallas Nagylexikon