sztoicizmus

Görög filozófiai iskola (i. e. 4.-i. sz. 6. sz.), mely természetfelfogását tekintve naiv materialista volt, s különösen etikájával, az élnitudásról vallott felfogásával hatott az esztétikára. A rendületlen nyugalom elvét hirdetve megvetette az érzelmeket és szenvedélyeket, a harmonikus természeti szépséget állította előtérbe, s a művészetet csupán alacsonyabb rendű, sejtéseken alapuló filozófiaként, etikai allegóriaként volt hajlandó némiképp méltányolni. Főbb képviselői: Khrüszipposz, Diogenész, Cicero, Seneca, Epiktétosz.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia