Sztrokay
Antal (nemescsói), jogtudós, iró, szül. Salfán (Vas) 1780
dec. 20., hol atyja közbirtokos volt, megh. Pesten 1850 jul. 9-én. Tanult a soproni
evang. liceumban. 1803-ban Festetics György grófhoz, a Georgikon alapítójához
jutott mint irnok, s ennek megbizásából Hochberg Georgikáit is fordította, s
több magyar és latin alkalmi költeményt irt. Aztán a pesti egyetemre jött
törvénytanulás végett, s itt Révay Miklós kedveltebb tanítványai közé
tartozott. 1804. ügyvédi oklevelet nyert, s Kőszegen kezdte, 1807 óta pedig
Baján folytatta ügyvédi pályáját, mint e nagy uradalom rendes ügyésze, végre
1810. Pestre tette át lakását, hol keresett táblai ügyvéd lett, s első rangu
jogtudós és puritán becsületességü ember, hű és áldozatkész hazafi hirében
állott s kiterjedt gyakorlattal birt. A magyar tudományos akadémia Zsidó jog
címü munkája tekintetéből választotta 1832 márc. 9. törvénytudományi osztálya
rendes tagjává s e helyen buzgón és lelkiismeretesen működött mindhaláláig. Ő
végezte be a Perger J. által szerkeszteni kezdett Törvénytudományi műszótárt.
Örököse Sz. Lujza, Molnár Jánosné, hátrahagyott vagyonából nevére s emlékének
megörökítésére 1000 arany alapítványt tett a magyar tudományos akadémiánál jog-
és államtudományi körben forgó pályamunkák jutalmazására, s az alapítvány,
melynek jutalmából Zlinszky, Wlassics stb. részesültek, igen szép sikerekre
vezetett. V. ö. Toldy, Irodalmi arcképek és beszédek (1856); Akadémiai Értesítő
(1850, X.); Magyar Hirlap (1850).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|