Szűcs

1. István, jogtudományi iró, szül. Tisza-Derzsen (Heves) 1811 máj. 1., hol atyja ref. lelkész volt, megh. 1891 dec. 23. A bölcsészeti, hittani s jogi tanulmányokat a debreceni kollgéiumban végezte. A mezőtúri ref. gimnáziumhoz ment mint igazgató-tanár, de a jogi pályára érezvén kiváló kedvet s hivatást, előbb Heves vármegyébe, majd az eperjesi kerületi táblához ment joggyakorlatra, 1838. ügyvédi oklevelet nyert, 1839. a pozsonyi országgyülésen tartózkodott, ismeretei bővítése végett; az év végén az udvari kancelláriánál nyert gyakornoki alkalmazást s a bécsi főiskolákban az osztrák polgári s fenyítő jogot és váltójogot hallgatta. Onnét hivatott meg a debreceni kollégiumban megürült jogtanári szék elfoglalására s azt, előre bocsájtott német-, angol-, franciaországi és svájci utazás után, 1840 nov. 8. el is foglalta s 1848-ig egymaga tanította a hazai polgári, váltó-, büntető-, bánya- s egyházi jogot és jogtörténetet. 1841. váltóügyvédi oklevelet is nyert. 1842. a tisztántúli ref. egyházkerület kebelében a tanrendszer időnkénti reformjainak javaslására kiküldött választmány tollvivője s a kollégiumban alakult ifjusági olvasó társaság elnöke lett; 1846. Szabolcs vármegye táblabirájává neveztetett s ugyanezen év dec. 18. a magyar tud. akadémia törvénytudományi osztályának levelező tagjává választatott, ahol székét A tételes jog filozofiájának történeti fejlődéséről s korunkban a polgárság javára kivívott haladásáról szóló értekezéssel foglalta el. 1847. a tiszántúli egyházkerületi tanács jegyzőjévé is felkéretett. Nyomtatásban megjelent munkái: Versek a debreceni Lant 1832-35-iki évfolyamaiban, tanári székfoglaló értekezése a Magyar jogtan állásának a multkori viszonyairól s korszerü haladásáról (Debrecen 1840); Töredékek egy utazó naplójából (Athenaeum 1841); Vázolatok az észtani jogtörténetrajz köréből (u. o. 1843); Elemi magyar magánjog, elébe tűzve a magyar közjognak és utána téve a magyar váltójognak rövid vázlatát (Debrecen 1845); a második kiadás címe: Magyar polgári törvénytudományi kalauz (u. o. 1846); Kis törvény, vagy népszerü törvénytudomány (u. o. 1845); ugyane munkák második javított s bővített kiadása (u. o. 1846); említett akadémiai székfoglalója (Pest, M. Akad. Értesítő 1846). Azután az új rendszer szerint felállított debreceni jgoakadémia igazgató-tanára lett, melynek sok nehézséggel kellett megküzdeni, míg a nyilvánosság jogával felruháztatott. Az 1856-57-iki iskolai évben Sz. a teologusoknak adta elő az egyházjogot és jogbölcsészetet; azután a tanári pályát elhagyta s az állam szolgálatába lépett. A Thun-féle hirhedt pátens idejében, Szoboszlai szuperintendens oldalánál, ki őt titkárul használta, ezzel együtt közvetítő szerepet vitt a hatalom szándékai és az egyházkerület között, többször megfordult Bécsben és Budapesten, részt vett az előzetes tanácskozásokban s népszerüségét tönkre tette. Nem sikerült nekik az egyházkerületet megpuhítani s megnyerni Thun miniszter terveinek, de azt megnyerte, hogy 1857 szept. kinevezték iskolatanácsossá s a nagyváradi kerületbeli ref. és evang. iskolák felügyelőjévé s a hatvanas évek elején visszatért Debrecenbe mint a kerületi tábla birája; az alkotmány visszaállítása után pedig biró lett a debreceni királyi törvényszéknél. Jogtudományi munkát többé nem irt, hanem éveken keresztül Debrecen monográfiájához gyüjtött adatokat. e munka egyes elkészült részleteit kiadta már 1849-ben az Alföldi Hirlapban, 1850-ben a Csokonai-lapokban, 1853. Palugyay Imre Magyarország legújabb leirásában s a Hortobágy c. hirlapban; 1870. pedig sajtó alá adta rendkivüli fáradsággal bevégzett nagy munkáját: Szabad királyi Debrecen város történelmét (a legrégibb kortól a mai időkig, 3 köt., 1871-72). Élte vége felé birói hivatalából nyugalomba lépve, kizárólag csak egyházának élt és 1886 márc. a debreceni réef. egyház s főiskola főgondnokává választották meg. A magyar tud. akadémiában Ballgai Géza tag tartott felette kimerítő emlékbeszédet (1893 jun. 26.).

2. Sz. János, l. Debreceni Szücs.

Forrás: Pallas Nagylexikon